A világ legjobb pasija az enyém - mégis egy másik férfira vágyom.

Tegye fel a kezét az, aki ismer a környezetében egynél több működőképes, "még mindig szerelmesek vagyunk egymásba" párkapcsolatot! Senki? Hát, jó...

Azért be kell vallanom, ez baromi ijesztő - gondolom számodra is. És persze néha előjön a barátnőkkel ez a téma - amit aztán gyorsan közös erővel a szőnyeg alá söpörtök. Mert rohadt kellemetlen ezzel szembenézni.

Ha most végiggondolom, hány olyan kapcsolatot ismerek, ahol még évek után is bimbódzik a szerelem... hát, talán kettőt. Aztán a franc tudja, egyikőjükkel sem találkoztam évek óta. Olvasva a "minden második házasság válással végződik" típusú statisztikákat, inkább csak a kardomba dőlnék, mert ezen kívül még a franc tudja, hányan maradnak együtt kényszerből vagy félelemből. A félrelépésekről már nem is beszélve.

Ez persze jelentheti azt is, hogy a monogámia a mai, 21. századi individualista énképünkhöz egyszerűen nem passzol. Ettől függetlenül a nyitott kapcsolatot sem tartom jó ötletnek. Mert valljuk be, senki sem szeretné a párját más szájában látni. Túlságosan fájdalmas lenne, és egyébként is: anno az oltárnál nem erről volt szó.

Valamelyik nap egy barátnőm kétségbeesetten hívott fel. Új felettese lett, egy szemtelenül jóképű, harmincas, egyedülálló pasas. Se kutyája, se macskája. Mármint a főnökének. Őt viszont éppenséggel otthon várja a szerető, mindig mellette álló párja. Napokig csak azt hallgattam a telefonban: Gábor így, Gábor úgy, miközben lelkiismeret-furdalása volt, hiszen a világ legrendesebb férfiját tudhatja maga mellett. És bár semmi sem történt közte és újdonsült felettese közt, marja a bűntudat, hiszen egész nap egy másik férfira gondol.

Forrás: Shutterstock

Én meg csak hallgattam őt türelmesen. Elmesélte, hogy valószínűleg az érzés kölcsönös, mert amikor a főnöke megtudta, hogy barátja van, nem volt épp őszinte a mosolya. Sokszor rajtakapta már a pasit, hogy őt bámulja, mikor azt hiszi, hogy a barátnőm nem látja.

Nem igazán tudtam mit reagálni, valahogy tényleg olyan szomorú ez az egész. Ismerem a párját, tényleg a világ legrendesebb fickója, egy igazi lovag, mégsem az a papucs fajta. A barátnőm elhatározta, hogy nem fog kikezdeni a főnökével, de a fantáziájával egyszerűen nem bír, a képzelődésnek nem tud megálljt parancsolni.

A láng azóta alábbhagyott, még mindig sokat beszél a főnökéről, de már jóval kevesebbszer forognak körülötte a gondolatai. Úgy néz ki, megúszta a kapcsolatuk. Engem azonban elgondolkoztatott. Törvényszerű, hogy olykor-olykor két ember közt szikrázik a levegő, miközben legalább az egyik párkapcsolatban él? Miért nem tarthat a szerelem egy életen át? Sok mindent megkönnyítene. Legalábbis nem törne össze ennyi szív, nem kellene titkolózni, bűntudatot érezni, hisz nem lenne miért.

Még rémisztőbb abba belegondolni, hogy egyszer a párod is beleszerethet másba. Esetleg ha nem is szerelemről beszélünk, bőven megeshet, hogy pár hétig túl sokszor kattint egy bizonyos nő Facebook-profiljára. Haragudhatsz rá, de az ilyesmit senki sem akarja, ez egyszerűen csak megtörténik, és kész.

Ezek után fogalmam sincs, létezik-e szirupos-csöpögős happy end. Persze az is elképzelhető, hogy túlértékeljük a szerelmet. Hiszen negédes Disney-meséken nőttünk fel, de a filmet lezáró csók után már lepörög az utolsó képkocka is. Mi meg azt hisszük, ez egy örökké tartó állapot. És hiába jövünk rá az évek során, hogy nem az - attól még zsigeri szinten vágyunk rá.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?