Asszonysors: Egész életemben másokért éltem!

Amikor férjhez ment a hatvanas években, akkor az tényleg örökre szólt. Főleg vidéken. Elvált asszonynak lenni egyenlő volt a rosszéletűséggel. Özvegynek lenni jobb volt, mert azt mindenki szánta.

Ki akarná, hogy megszólják? Ezért a házasságból nem lehetett kilépni. Kikacsingatni annál inkább - de ezt sem a nők csinálták, hanem az apukák, akik egyáltalán nem siettek haza a sok kisgyerek mellé. Sőt, egy kis nyugalomra vágytak munka után...

Sosem értette azokat a nőket, akikkel cicázni lehetett. Hát nem gondolták végig, hogy úgysem lesznek feleségek?! A férfiak nem váltak, hiszen kellett az otthon biztonsága meg a flörtölés élvezete is, és egyik sem létezett a másik nélkül. Hülyék lettek volna még egyszer újrakezdeni: veszni hagyni, amit felépítettek, megint kisgyerekezni.

A szülei a közgazdaságiba íratták, hogy tiszta munkája legyen, ne a földet túrja, mint ők. Tanult gépírni, gyorsírni, alig várta, hogy érettségi után a helyi téeszben dolgozhasson. Az elnök elvtárs szerette magát csinos titkárnőkkel körülvenni, elismerés volt mellette lenni, fönn, az emeleten. Miniszoknya, magassarkú, bubifrizura: ezek voltak akkor a menők.

Az azért nem volt túl kényelmes, hogy a falu szélén laktak, és be kellett biciklizni a faluba, abban a kis szoknyában meg kényelmetlen cipőben. Ám mindenki tudta, hogy az elnök elvtárs titkárnője úgyis csak egy-két évig lehet bárki is, mert ezek a lányok gyorsan elkeltek.

Már csak egy talpraesett fiúra vágyott, aki szorgalmas, megbízható, dolgos, és családot akar. Géza ilyen volt, jóképű is, ügyeskezű is, mindössze annyi hibával, hogy munka után megállt lazítani a kocsmában. Ám ez neki jobban tetszett, mintha más nőkkel szépelgett volna.Géza csak neki tette a szépet. Az volt a szokás, hogy Szenteste kérik meg a lányokat, aztán nyáron, a jó időben megrendezik a nagy lagzit.

Náluk is így volt, hamar új neve lett: Szűcs Gézáné. Mintha ez egy verseny lett volna a lányoknál. Akinek nem lett férje meg gyereke az ötéves érettségi találkozóig, az már gyanús volt - vagy selejt. Vagy "tanulós", de az úgyis egyedül marad, tudta mindenki. Neki nemcsak férje és gyereke volt akkorra, hanem már javában építették a házukat is.

Forrás: Shutterstock

Igaz, azzal nem dicsekedett, hogy az anyósáék portáját osztották meg, és csak így tudták elkezdeni, meg hogy jelenleg náluk laknak. Az egyik szobában ők a két picivel, a másik szobában Géza szülei. A szobák egymásból nyílnak, a konyha a ház mellett van, abban van a kád, hogy fürödjenek, a vécé pedig a csirkeudvarban, hátul.

Az anyósa nem kedvelte, mindig elmondta, hogy választhatott volna Géza olyan lányt, aki ért is valamihez. Mondjuk, tud varrni - mert mihez is ért egy titkárnő? Kelleti magát, meg kávét főz. Ezért fel sem merült, hogy a gyerekek mellől visszamenjen dolgozni a téeszbe, otthon végezte az asszonyok dolgát: gyerekek, háztartás. Már a kisebbik lánya is középiskolás volt, amikor a férje megengedte, hogy eljárjon dolgozni. A téeszbe ment, de már nem az elnök titkárnőjének, hanem csak könyvelőnek, hátra, az udvarba. Már nem miniszoknyát és magassarkút hordott, de jobb is volt így biciklizni.

Géza felkapott kőműves volt, rengeteg munkával, és sokat maszekolt is. Hamar befizettek egy Ladára, amit utána mindig egy kicsit jobb autóra cseréltek. Aztán a lányoknak kezdtek el gyűjteni telekre és házra. A férje megváltotta a szülői házat a testvérétől, hogy azt adják majd a nagyobbik gyereküknek, a szemben lévő házat pedig a kisebbiknek vették meg.

Soha életében nem volt egyedül. Lánykorában a testvéreivel lakott, utána Gézával és a lányokkal. Úgy lett, ahogyan tervezték, mindkét lány itt maradt mellettük. Jó így, hogy a közelben vannak, tud segíteni - mint mindig -, mert már van egy dédunoka is. Nincs nyugta, ezer dolga akad. Másképp megállna gondolkodni, hogy jó-e ez az élet így, vagy mi lehetett volna másképp.

"Jó ez így, ahogyan volt" - mondogatta. Hiszen minden normális ember élete ilyen. Különben sem teheti meg, hogy nem törődik a családdal, még ha egyedüllétre is vágyik. Ám a múltkor felment a hivatalba, és megváltott egy sírhelyet a temetőben. Egyszemélyeset... Mert ha életében nem akart - és nem is mert - magával törődni, de az örökkévalóságban egyedül akart lenni.

Törőcsik Edit novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?