Egy "unalmas" férfi, aki csak családra vágyott...

Olyan békés, nyugodt életet tervezett... Hát ki ne akarná ugyanezt? Az ő korosztályában sokan nem. Talán azért, mert túl fiatalok voltak még ehhez. Peti viszont már alig húszévesen is erre vágyott, nem pedig csavarogni, csajozni, hülyeségeket csinálni.

Már csak abban is, hogy 7-8 évente mindig belevágott valami másba. Bölcsész volt, de dolgozott tanárként, újságíróként, majd tolmács lett, bolti eladó, aztán nemzetközi járatokon kalauz. Később fitness órákat tartott... Sosem tervezett: egyszer csak abbahagyta, amivel foglalkozott, és váltott. Nem csinált belőle nagy ügyet. Így volt a férfiakkal is, azok is jöttek-mentek. Soha nem volt normális életük - mármint Peti szerint.

Mindenkinek van valamilyen mániája. Lehet bármi: sport, munka, tanulás, hobbi, szerelem. Az anyja mániája az állandó változás volt, Petié pedig a család. Élt benne egy jövőkép, bár az mindenkinek van: vagy az otthoni mintához hasonló, vagy épp az ellenkezője. Mindenki sikeresen és boldogan szeretne élni, ez alap. Ám ő továbbgondolta ezt: sikeresen, boldogan - és családban. Apa, anya, gyerekek.

Abban is eltért az átlagostól, hogy három gyereket - két fiút és egy lányt - tervezett. Biztosan azért, mert ő egyke volt. Nem tudta, milyen a testvéri szeretet. Csak mélységesen irigyelte azokat, akiknek volt testvére, ezért ezt is meg akarta adni a gyerekeinek. Az anyjának voltak testvérei. Mindannyian zajos életet éltek, szanaszét a világban. Ha beszéltek, akkor zengett a lakás a sok nevetéstől, ugratástól, és Petinek ez hiányzott.

A vasárnap reggel az övé lesz. Elszalad a boltba friss péksüteményért, aztán ham and eggs-et készít. Mire mindenki felkel, már készen is lesz. És az ebéd... Az igazi vasárnapi ebéd! Húsleves és rántott csirke, amihez ő viszi majd a süteményt, mert ez az ő dolga lesz. Ahogyan a pénzkeresés is.

Előre tudta, mi lesz a neve a gyerekeinek. Ha becsukta a szemét, még az arcukat is látta. Úgy képzelte, szépek, magasak, okosak. A képzeletbeli feleségének viszont nem volt arca... Sosem látta maga előtt. Amikor nagyon koncentrált, akkor az anyja képe kúszott a szeme elé - ahogy teli szájjal nevet, vagy almával a kezében könyvet olvas. Nem úgy jelent meg, mint az elképzelt felesége: a konyhában, bevásárlás közben, vagy amikor bundáskenyeret süt a gyerekeknek.

Pár évvel később találkozott egy lánnyal, akinek végre nem áradozott az álmáról, csak hagyta, hogy történjenek velük a dolgok. Hirtelen a szerelem, az egymással való létezés lett a fontos, és már nem volt szüksége tervre. Minden úgy lett jó, ahogyan történt - spontán, keretekbe szorított álmok nélkül, szabadon.

Törőcsik Edit novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock