Lavinaként omlik rám újra és újra az életem...

Amikor van barátja, nagyon szerelmes. Teljes szívét beleadja, minden gondolata az új párja körül forog. Nem akar sietni, a lelke mégis dübörögve rohan, nincsenek lépcsőfokok, csak a száguldás. Ez persze kimerítő, és ennek köszönhetően legtöbbször kiég a kapcsolat. A munkahelyén mindenkivel kedves - mármint kívülről nézve. De legbelül egy vulkán fortyog, amely kitörni készül. Elfogadja, hogy sok a munka, hogy nehéz az összecsiszolódás, ahogyan azt is, hogy túlterhelik.

Aztán igyekszik változtatni, másként indítani a munkahelyén, határozottnak, magabiztosnak tűnni... Ez azonban csak látszat, hiszen a sok csalódás nem tesz jót egy törékeny léleknek. Pedig nem volt mindig így, kamaszként kimondottan flegma volt, és nem érdekelte, hogy ki mit gondol a véleményéről. Nem gyötörte bűntudat, és nem agyalt azon: ha valami egyszer nem sikerült, akkor vajon máskor sem fog? Ment előre, határozottan, félelmet nem ismerve.

Aztán valami megváltozott. Szerelmes lett és továbbtanult. Eleinte mindkettő szárnyakat adott neki, de egy rosszul sikerült randi vagy dolgozat után rögtön önmagában kezdte keresni a hibát. Ő sem tudta, miért, hiszen korábban ez nem volt rá jellemző. A sok agyalás pedig oda vezetett, hogy túl fényesre csiszolta a lelkét, és minden borzasztóan érzékenyen érintette. Az is, amit régen észre sem vett.

Most pedig ott tart, hogy szakember segítségével igyekszik megtalálni, hol veszítette el azt a vagány kamaszt. A pszichológussal rögtön megtalálták a közös hangot, úgy tűnt, fél szavakból is megértik egymást, és lassan eljutnak a megoldáshoz. A hatodik alkalomnál aztán elhangzott egy mondat, amely mindent megváltoztatott:

Ott rontotta el a dolgot, hogy az első komoly csalódásnál elbizonytalanodott, bűnbakot keresett, amit aztán önmagában meg is talált. Ha még egy olyan ember is bizonytalan néha, aki abban segít, hogy mások könnyebben kezeljék a problémájukat, akkor nem szégyen, ha néha ő is szomorú vagy csalódott. Ekkor döbbent rá arra is, hogy a saját életének rendbetételéhez ő maga a kulcs.

Ami régen benne volt - a határozottság, magabiztosság -, az most is ott van, csak le kell róla hántani azt a sok felesleges réteget, amit az évek során rápakolt. Már a rádöbbenés is erőt adott ahhoz, hogy kilépjen végre az örvényből, és másként tekintsen az életére. És hosszú idő óta először nem egy újabb kérdést tett fel önmagának, hanem végre meglelte a választ.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock