Két esélye is lett volna a boldogságra...

Mindketten mást hittek egymásról: a lány látva a srác szőke haját, kék szemét és huncut mosolyát, olyannak könyvelte el, aki bárkit megkaphat. Csak éppen őt nem! Tamás pedig úgy gondolta, hogy túlságosan is különböznek ahhoz, hogy bármi kialakulhasson közöttük. Pedig vonzódtak egymáshoz, és ha mindketten túlléptek volna az előítéleteiken, akkor talán valami különleges is kialakulhatott volna közöttük. De nem így történt.

A fiú elismerően mérte végig a lányt, aki egy vadító mosollyal viszonozta. Mikor a srác kijött a vízből, a lány szépen ívelt hátára spriccelt, aki finoman megborzongott a vízcseppektől. Válla felett hátranézett, Tamás pedig rá. Ez lehetett volna az ő nagy pillanatuk. De hagyták, hogy buta megfontolások, rossz berögződések miatt kicsússzon a kezük közül.

Egy őszi napon találkoztak ismét, mikor Anna a kisbabáját sétáltatta a kocsiban, felnézett, és Tamás jött vele szembe. Mikor meglátta a lányt, szorító érzést érzett a torkában. Egy percre megtorpant, és csak nehezen indult tovább. Fájt neki, hogy egymással szembe, és nem egymás mellett sétálnak. Az, hogy a lány nem az ő felesége, a kisbaba pedig nem a közös gyermekük.

Ahogyan az is bántotta, hogy elszalasztotta az esélyt, amelyik egy lehetséges boldog élethez vezetett volna. Ehhez képest, most van egy barátnője, akivel különbözőbbek nem is lehetnének. Van pénze is, mégsem boldog. Mikor Annához ért, hosszan a szemébe nézett, köszönt, és fájó szívvel továbbment. A lány is szomorú lett, mert olyannak látta a férfit, amilyennek soha azelőtt: kétségbeesettnek.

Három hónap múlva szörnyű hírt hallott: Tamás a barátnőjével töltött egzotikus nyaraláson összeesett, és azonnal meghalt. Harminckét évesen. Anélkül, hogy férj és apa lett volna. Anélkül, hogy az élet még egy esélyt adott volna neki a boldogságra. Anélkül, hogy a köszönésen kívül akár csak két mondatot is válthattak volna. Az élet nem tartogatott számára több lehetőséget.

Az édesanyja szerint túlhajtotta magát, hogy a fiatal barátnőjének megfeleljen, hogy olyan ajándékokat vásárolhasson neki, amilyenekre nem is volt szüksége igazán. Nem azt az életet élte, amit szeretett volna, és nem azzal, akivel szerette volna! Ezzel a mondattal búcsúzott Tamás édesanyja, nem törődve azzal, hogy hatalmas terhet rakott Anna vállára. Ez volt a harmadik és egyben utolsó közös emlékük, melyet már csak két külön világban élhettek át.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock