Egy álompasi felesége lehetnék, de a karrierem fontosabb!

Hamarosan indulhattam is egy puccos étterembe, amit az interjúalany választott, mondván, összeköti a kellemeset a hasznossal. Egy felkapott üzletember volt, valódi zseniként emlegették a szakmájában. A semmiből építette ki milliárdos vállalkozását. Jól hangzik, igaz? Alig vártam, hogy feltegyek neki néhány igazán kényes kérdést, és figyeljem, hogyan reagálja le azokat. Mindenki dicséri, mindenki ajnározza, de én biztos voltam benne, hogy a tökéletessége csak látszat. Hiszen senki sem lehet ennyire feddhetetlen!

Persze, etikátlan lett volna bármiféle jelét mutatni a vonzalomnak, így elővettem a legridegebb tekintetemet. Közölte, hogy addig van ideje rám, amíg megkapja az ételt. Utána szeretne nyugodtan és egyedül enni. Summa summarum, egy jó 20 percem volt - de megoldottam! Diadalittasan tértem vissza az irodába.

Késő délután értem haza, hullafáradtan, mint általában. Ennek ellenére szerettem ezt a munkát. Ez volt az álmom, és mindennap hálát adtam érte. Megengedtem egy kád fürdővizet, hogy a habokban elmerülve kikapcsoljam az agyam. De semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra a röpke 20 percre, amit a férfi társaságában töltöttem. A nagy álmodozást telefoncsörgés zavarta meg.

- Jó estét Gwen, James Trent vagyok.

- Jó estét!

- Zavarok?

- Ó, nem, dehogyis.

"Végül is, kicsit sem abszurd, hogy akkor hívsz, amikor a kádban fekve arról ábrándozom, milyen is lenne veled az élet" - nevettem magamban. De hangosan csak ennyit kérdeztem:

- Miben segíthetek?

- Arra gondoltam, hogy elhívlak vacsorázni.

- Te most randira hívsz?

- Pontosan.

Némán ültem a kádban, és pislogtam, mint akinek épp tikkelni készül mindkét szeme. Bólogattam, de szerencsétlen azt nyilván nem láthatta.

- Itt vagy? - kérdezte, miután elég sokáig nem reagáltam.

- Bólogatok.

- Rendben - nevetett. - Akkor 8-ra érted megyek.

Két hónapja járhattunk, amikor kaptam tőle egy üzenetet, hogy este menjünk el vacsorázni, mert beszélnünk kell. Egész nap ezen kattogtam. Gyártottam az összeesküvés-elméleteket. Biztos voltam benne, hogy végül kiderül, nős. Vagy hogy elköltözik az Északi-sarkra, vagy tudom is én. De arra, ami valójában történt, egy pillanatig sem gondoltam. Egy ideje már az étteremben voltunk, mikor előhúzott egy ékszerdobozt a belső zsebéből, és megkért, hogy legyek a felesége. Döbbenten néztem rá, képtelen voltam reagálni.

-Tudom, hogy gyors - mondta végül. - De annyira klappol minden!

- Azon kívül, hogy te eredetileg az ország másik felében élsz, engem pedig ideköt a munkám.

- Mellettem nem kell többé dolgoznod. Élvezheted az életet, ahogy megérdemled - mosolygott.

- De én imádom a munkám! Most kezd beindulni a karrierem. Nem tudom, James, ezt át kell gondolnom.

Felálltam az asztaltól és elrohantam, otthagyva a férfit, aki boldog életet kínált nekem. Egész éjszaka ezen rágódtam. Nem tudtam, mit tegyek. Végül hajnalban döntésre jutottam, fogtam a telefonom, és a következő üzenetet írtam: "Sajnálom, nem megy!"

Zavada Janka novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock