5 szokás, amivel örökre lúzert csinálsz magadból

1. Folyamatosan megkérdőjelezed és ellenőrzöd magad.

Szerintem ez inkább női fronton szokott megnyilvánulni. Mi szoktunk kevésbé elégedettek lenni magunkkal, a fiúk általában sokkal lazábbak. Korábban voltak olyan munkáim, amikor riportokat kellett készítenem. Gyűlöltem, mert tudtam, hogy nem érdekel, és nem is voltam benne igazán jó. Ezért minden alkalommal, mielőtt kiadtam a kezemből a munkát, legalább háromszor átnéztem, hogy tuti jól csináltam-e mindent. De ettől függetlenül is vannak olyan szituk, amikor túlságosan sokszor ellenőrzöm magam.

2. Nem értékeled a sikereket.

Biztos te is ismersz olyan embert, aki sorra halmozza a sikereket, jó munkája van, szépen ível a karrierje felfelé, de mindezt a szerencsével magyarázza. Ő az, aki soha nem fogja elismerni, hogy az eredményeit igenis annak köszönheti, hogy mennyi melót tett bele. Hiába próbálod rávezetni, hogy ez a siker az ő sikere, általában süket fülekre találsz. Nem fogod tudni meggyőzni a saját képességeiről.

3. Nem mersz változtatni.

Legyen szó párkapcsolatról vagy munkáról, sokan azért ragadnak bele egy-egy rossz helyzetbe, mert egyszerűen nem hiszik el, hogy lehetne jobb is. Hogy egyáltalán megérdemlik. Félnek túllépni azon, amit már ismernek. Ez a félelem pedig annyira erős, hogy elveszi az energiát a változtatástól. Nem egy olyan embert látok, aki lehúzott egy munkahelyen 8-10 évet, de nem azért, mert annyira jó volt ott neki, hanem azért, mert nem mert váltani. Majd úgy alakult, hogy megszűnt a munkája, kénytelen volt új állást keresni, és rájött, hogy ezt már réges régen meg kellett volna lépni. Jó esetben ezután már könnyebben változtat, mert megvan ez a pozitív tapasztalata.

4. Félsz ismerkedni, randizni.

Elmondjam, miért irtó nehéz önbizalomhiányosan randizni? Tény, hogy ez alapból is egy stresszes helyzet tud lenni, de más miatt lesz nehéz. Azért, mert ilyenkor igazából nem vagy ott a randin. Fizikailag igen, de agyban nem. Megérkezel a találkára, rendeltek egy kávét, majd belül elkezdődik a "műsor". Jönnek a kérdések saját magaddal kapcsolatban: "Elég csinos vagyok? Nem kérdezek hülyeségeket? Jól áll a hajam?" És még lehetne folytatni a sort.

5. Ha egyszer hibáztál, nem próbálod meg újra.

Az agyunknak van egy része (amygdala), ami azért felelős, hogy figyelmeztessen a veszélyre. Régen, amikor még menekültünk a mamut elől, ez igen hasznos volt. Amikor másodjára találkoztunk vele, már tudtuk, hogy egy veszélyes állat. Az agyunk ezen része ma is minden erejével azon dolgozik, hogy óvjon minket és életben tartson. Na, de mostanában nem igazán vagyunk folyamatos életveszélyben - éppen ezért nem kell minden kudarcot halálosan komolyan venni.

Pedig sokszor így teszünk. Emlékszem, régebben, amikor elkezdtem Budapesten vezetni, és próbáltam parkolni (kisebb-nagyobb sikerrel), valaki őrült módon elkezdte nyomni a dudát. Soha nem felejtem el, milyen bunkó volt, így sokszor azóta is félve állok neki egy ilyen parkolásnak, mert mi van, ha megint lesz egy kedves autós, aki így viselkedik? Ebbe azonban nem szabad beleragadni. Gondolj bele: mi lenne, ha a járni tanuló kisbaba az első elesésnél feladná? Nagy bajban lenne az emberiség, azt hiszem.

Mike Klaudia

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock