Értéktelenebb vagyok másoknál, ha nincs pasim?

Persze nem, mert van két kutyám, anyukám, barátaim, edzőtársaim, tanítványaim, de mégis. Néha azt hiszem, hogy ez fontos. Hogy jelez valamit. Például azt, hogy nem kellek senkinek. Biztosan ronda vagyok, meg nem jó természetű - ráadásul mindig sportcuccban járok. Persze, az eszemmel tudom, hogy ez nem gáz. Csak még nem találkoztam azzal, akivel megvan a nagy egymásra hangolódás.

Nem tudom, mi lehet az oka, hogy nincs. Én nem tudok így létezni! Jó, tudok, de el akarom túlozni, hogy sajnálhassam magam. Én, a kis béna, szerencsétlen csaj, egyedül, szemben a világgal, ami mindenféle hülyeséget vár el tőle. Legyen már boldog párkapcsolatom, aztán majd férjem és gyerekem is! Türelmetlen vagyok. Mikor lesz már végre?!

Amikor ennyire padlóra kerülök, úgy érzem, elfáradtam. Már reggel nincs erőm - sem felkelni, sem elindulni dolgozni. A kutyáim azért megadják a kezdő lökést. Már korán jeleznek, hogy "Hahó, gazdi, ébresztő, vigyél ki minket, vagy idepisilünk az ágyad mellé." Hát megindulok velük lefelé a harmadikról. Télen gyakrabban érzem rosszul magam. Sötét van és hideg, minden barátságtalan és nyirkos. A sötétség szerencse, mivel simán le lehet menni pizsamában, dzsekiben és sportcipőben.

Most, hogy átállítottuk az órákat, már délután sötét van. Rosszul tűröm. Az az érzésem, túl rövid a nap, és már megint nem találtam meg a szerelmet. Bezzeg, ha még lenne időm, mondjuk, úgy fél kilencig, mint júliusban! Már biztosan lenne párom. De nincs, és én itt vagyok huszonhét évesen egyedül, pedig már volt egy pár nyaram hosszú estékkel.

Ez itt a gond. A korosztályom nagy része, mármint a fiúk, még nem tartanak itt. Tök jó élvezni az életet, bulizni, ismerkedni, barátkozni, de én már mást szeretnék. Olyan felnőtt kapcsolatot, ahol együtt emeljük fel egymást testileg, lelkileg. Mindkettőnknek lenne külön egzisztenciális és személyes teljes élete, amit csak fokozunk azzal, hogy szeretjük egymást. Így lesz a majdnem száz százalékból százhúsz.

Engem nem kell eltartani meg kitartani, vagy gyámolítani, csak megérteni és csodálni. És ezt én is tudom nyújtani. Itt nincs helye fáradtságnak, figyelemhiánynak, játszmázásnak, csak egyenrangúságnak. Én senki szabadságát nem venném el, cserébe csak annyit kérek, hogy az enyémet is hagyják meg.

Késő van, koromsötét, és szitál a köd. Most viszem le utoljára a kutyákat, aztán alszunk. Azt álmodom majd, hogy megtaláltam őt. Vagy ő engem. Hiszem, hogy az álmok valóra válnak...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock