Az én ajtómon csak egyszer lehet kilépni...

Ezt az időszakot jó esetben arra használjuk, hogy erőt gyűjtsünk és feltöltődjünk. Általában mi választjuk ki az időpontot, néha azonban előfordul, hogy erről az egy- két hetes szünetről úgy születik döntés, hogy bár minket is érint, mégsem kérdeztek meg vele kapcsolatban.

Hanna sem gondolta még reggel, hogy mire hazaér a lakásába, már nem találja ott a párját. Nem pakolt mindent össze, de egy-két hétre való ruha biztosan hiányzott a férfi szekrényéből. A döntést nem indokolta se levél, sem SMS vagy telefonhívás, a lány csak annyit látott, hogy a barátja elment. Nem tudta hová, ahogyan azt sem, mennyi időre. Mégsem kereste őt, mivel túlságosan fájt neki amit tett, és nem akarta az üres kifogásokat hallgatni.

Úgy érezte, barátja döntésével választ kapott arra a kérdésre, amit legbelül már régen feltett magának: Jó ez így? Nem omlott össze, bár az első este nehéz volt egyedül. A harmadiknál viszont mintha már megszokta volna, hogy ez van. Ahogy teltek a napok, kezdte feldolgozni a kapcsolatukat - olyannyira, hogy már azon is elgondolkodott, miért voltak együtt eddig? Az egyedüllét nem arra döbbentette rá, hogy mennyire hiányzik neki a barátja, hanem arra, hogy tud nélküle is élni. Nem olyan társra vágyott, akinek a hiánya nem okoz gondot a számára.

Huszonkét nap telt el így, míg egyszer zörögni kezdett a zárban a kulcs, és a férfi úgy lépett be az ajtón, mintha csak munkából jött volna haza. A lány döbbenten állt vele szemben, és csak arra volt ereje, hogy megkérdezze:

-Te meg mit művelsz?!

- Visszajöttem!

- Minek?

- Szünetre volt szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat! Elmentem a haverokkal egy kicsit kiszellőztetni a fejemet. Vártam, hogy keress, de nem tetted, így eljöttem, hogy beszéljünk.

- Mégis miről?

- Rólunk!

- Ne beszélj többes számban! Olyan már nem létezik, hogy mi!

A lány szúrós tekintete egyértelműen kifejezte, hogy amit mond, azt komolyan is gondolja. Három hét után rosszabb volt a férfit hallgatnia, mintha semmit sem mondott volna. Rájött, hogy nem arról van szó, hogy elmúlt a szerelem, sokkal inkább arról, hogy soha nem is volt.

Hanna segített összepakolni, majd rövid búcsúzkodás után, megkönnyebbült sóhajjal csukta be az ajtót. Valóban fontos időről időre szünetet tartani, hogy leltárt készítsen az ember, rangsoroljon, és helyet teremtsen az új dolgoknak! - állapította meg magában.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock