Tömegközlekedési alapszabályok kezdőknek!

Hiszem, hogy az "el kell érnem azt a buszt" kezdetű futások fitten tartanak, a szabad helyek keresése fejleszti a térlátásomat, a körülöttem lévő médiumokba történő ad hoc betekintésekkel pedig ellenőrizhetem, hogy a szemüvegem erőssége még mindig megfelelő-e.

Rutinos békávésként - ami nem egy speciális kávéfajta - már képes vagyok percekig levegővétel nélkül utazni (ami segít abban, hogy egy nap profi búvár legyek), vagy éppen kéz nélkül kapaszkodni (ami pedig egyszer egy fényes cirkuszi karrierré fogja kinőni magát). Mi tagadás, a sok utazás során kifejlesztett extra képességeim már-már Solt ügynökével vetekednek.

Elárulok egy titkot: attól, hogy egyre hangosabban, lassabban és artikulálva ismételgeted a fenti mondatot, nem fogod a vonal túloldalán lévő kispajtásodat jobban hallani. Egy praktikus, gyors megoldást tudnék javasolni: köszönj el, és tedd le a telefont! Ha leszálltál, hívd vissza! Ugye, milyen egyszerű? (És most tekintsünk el az életveszélyes helyzetektől!)

"A Józsi az egy gyökér!"

A családi, szerelmi, munkahelyi és egyéb dráma kétségtelenül szórakoztató tud lenni a hallgatóság egy nagyon szűk rétege számára (főleg azoknak, akik hasonló témájú show műsorokat is néznek). De egy durva igazságot mindenképpen el kell, mondjak: ezekre általában senki, de senki nem kíváncsi! Mindenki jól megvan nélküle, sőt, a saját problémái jobban foglalkoztatják.

"Mozdulj, mozdulj, mintha élnél, ember!"

Tisztában vagyok vele, hogy az ajtó közeli élmény nagyon meghatározó, de hidd el: az ajtók közötti részben is van élet! 2 vagy több megálló esetén bátran vágd át magad a felszállási dzsungelen, és haladj a szemmel látható ajtóközi üresség felé! Ha machete gyanánt nem a telefonod használod, hanem mondjuk, a szabad kezeidet, az grantáltan sokat javíthat az előbbre jutási eredményeiden. Bátran biztass erre más utastársakat is!

Ne honfoglalózz!

Valahol, valakinek biztos menő másfél vagy két helyet elfoglalni, de a jószándékom jeléül jelzem: a tömegközlekedés nem az a hely. Sem a táskáknak, sem a széttett lábaknak nem jár külön ülőhely. Persze könnyen lehet, hogy irtózol az ablakoktól, és nem akarsz közel kerülni hozzájuk. Ez esetben viszont legalább ajánld fel, és add meg az esélyt az ablakpártiaknak az ülésre!

A szád is járjon, ne csak a kezed, lábad!

A gondolatolvasás, a párkapcsolatokhoz hasonlóan, a tömegközlekedésben sem működik. Ugyan sokszor szemkontaktusból és ráutaló magatartásból kiolvasható a következő mozdulat, de ez tömegesen semmiképp sem elvárható. "Elnézést, leszállnék! Legyen kedves jelezni! Kérem!

Mindent csinálj úgy, ahogy szoktál!

Leszámítva a fentieket! Nem kérem, hogy ne telefonozz utazás közben, mint ahogy azt sem, hogy ne a gondolataidban elmerengve utazz. Miért is tenném? Nincs rá jogom. Csupán annyit kérek, hogy figyelj a környezetedre és alkalmazkodj, ne csak másoktól várd el azt a bizonyos első lépést! Tedd meg te! Ha mindenki csak egy picit lépne beljebb, mindenki csak egy hangyányival többször szólalna meg, és ha még kedves is lenne közben... Ugye, nem is lenne olyan rossz?

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock