Azon a napon a napsütés éppen olyan szikrázó volt, mint a mosolyod, az ég pedig vakítóan kék, mint a tekinteted. Már akkor belém hasított a felismerés, hogy az addigi létezésem elpazarolt idő volt, mikor a szigligeti kikötőben először megcsókoltál. Finom, rozé ízű volt a szád, a szenvedély pedig, ami a lényedből áradt, szárnyakat adott a képzeletemnek.
Az első együttlétünk maga volt a mámor. "Balaton illat" lengte körbe a testedet, és a gondolat, hogy meztelenül fekszünk egymás mellett, elmondhatatlan izgalommal töltött el. Annyira más voltál, mint a többi férfi. Magabiztos, erős, mégis gyengéd. Éreztem minden egyes rezdülésedben, lélegzetvételedben, szavadban, hogy mennyire kívánsz.
Az elkövetkező hetek egyfajta idilli hangulatban teltek. Minden délután találkoztunk, amint végeztél a kikötőben, jöttél értem a motoroddal. Bejártuk minden zegzugát a Balaton északi partjának, időnként megálltunk pihenni, piknikezni.
Egyik nap felmásztunk a tihanyi kilátóba. Az ég a narancssárga és a piros különböző árnyalataiban tündökölt, fantasztikus látványt nyújtva. Aztán hirtelen feltámadt a szél, te átkaroltál, és a fülembe súgtad: "Ezt neked festettem." Emlékszem, valami furcsa remegés lett úrrá rajtam. Megtörtént, amitől a lelkem mélyén mindig is tartottam: szerelmes lettem egy külföldi férfiba. És minél boldogabb voltam, annál jobban féltem, mert tudtam, hamarosan el kell válnunk egymástól.
Jókor, jó helyen - ezt egészen addig egy unalomig ismételt közhelynek tartottam, amíg meg nem ismertelek. Imádtam, ha együtt voltunk, de közben egyre csak az járt a fejemben, hogy ennél nem is lehetne rosszabb az időzítés. Más körülmények között kellett volna találkoznunk. A vakáció gondtalanságában szövődő románcok ugyanis hamar "kiégnek" - talán azért, mert a nyár is gyorsan véget ér.
Flörtnek indult az egész, ám a magabiztosságod körbefont, mint egy láthatatlan háló. Nem szándékoztam még jobban megnehezíteni az életemet azzal, hogy beléd szeretek - de megtörtént. Hamarosan több ezer kilométerre leszel tőlem, és fogalmam sincs, látlak-e még valaha. Legszívesebben most azonnal csomagolnék, és mindent hátrahagyva elindulnék veled az ismeretlenbe.
A móló üres, csak a hajók oldalához csapódó hullámok törik meg a csendet. Most ugyanott állok, ahol először találkoztunk, és miközben várok rád, újra és újra lejátszódnak a fejemben az elmúlt hetek történései.
Arra gondolok, milyen fájdalmas lesz visszaidézni ezeket a pillanatokat, ha majd eljön a szeptember, de most még bízom a csodában. Bízom abban, hogy ősszel nem mész vissza Amerikába, hanem itt maradsz velem. Egyszer azt mondtad, én vagyok a nyári szerelmed. Bárcsak minden évszakban az lehetnék!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.