Azon a forró júniusi napon minden megváltozott. Kiszámítható világban éltem, nyugodtan, kilengések nélkül, te pedig úgy robbantál be az életembe, mint az igazi kánikula.
Azon a napon a napsütés éppen olyan szikrázó volt, mint a mosolyod, az ég pedig vakítóan kék, mint a tekinteted. Már akkor belém hasított a felismerés, hogy az addigi létezésem elpazarolt idő volt, mikor a szigligeti kikötőben először megcsókoltál. Finom, rozé ízű volt a szád, a szenvedély pedig, ami a lényedből áradt, szárnyakat adott a képzeletemnek.
Az első együttlétünk maga volt a mámor. "Balaton illat" lengte körbe a testedet, és a gondolat, hogy meztelenül fekszünk egymás mellett, elmondhatatlan izgalommal töltött el. Annyira más voltál, mint a többi férfi. Magabiztos, erős, mégis gyengéd. Éreztem minden egyes rezdülésedben, lélegzetvételedben, szavadban, hogy mennyire kívánsz.
Az elkövetkező hetek egyfajta idilli hangulatban teltek. Minden délután találkoztunk, amint végeztél a kikötőben, jöttél értem a motoroddal. Bejártuk minden zegzugát a Balaton északi partjának, időnként megálltunk pihenni, piknikezni.
Egyik nap felmásztunk a tihanyi kilátóba. Az ég a narancssárga és a piros különböző árnyalataiban tündökölt, fantasztikus látványt nyújtva. Aztán hirtelen feltámadt a szél, te átkaroltál, és a fülembe súgtad: "Ezt neked festettem." Emlékszem, valami furcsa remegés lett úrrá rajtam. Megtörtént, amitől a lelkem mélyén mindig is tartottam: szerelmes lettem egy külföldi férfiba. És minél boldogabb voltam, annál jobban féltem, mert tudtam, hamarosan el kell válnunk egymástól.
Jókor, jó helyen - ezt egészen addig egy unalomig ismételt közhelynek tartottam, amíg meg nem ismertelek. Imádtam, ha együtt voltunk, de közben egyre csak az járt a fejemben, hogy ennél nem is lehetne rosszabb az időzítés. Más körülmények között kellett volna találkoznunk. A vakáció gondtalanságában szövődő románcok ugyanis hamar "kiégnek" - talán azért, mert a nyár is gyorsan véget ér.
Flörtnek indult az egész, ám a magabiztosságod körbefont, mint egy láthatatlan háló. Nem szándékoztam még jobban megnehezíteni az életemet azzal, hogy beléd szeretek - de megtörtént. Hamarosan több ezer kilométerre leszel tőlem, és fogalmam sincs, látlak-e még valaha. Legszívesebben most azonnal csomagolnék, és mindent hátrahagyva elindulnék veled az ismeretlenbe.
A móló üres, csak a hajók oldalához csapódó hullámok törik meg a csendet. Most ugyanott állok, ahol először találkoztunk, és miközben várok rád, újra és újra lejátszódnak a fejemben az elmúlt hetek történései.
Arra gondolok, milyen fájdalmas lesz visszaidézni ezeket a pillanatokat, ha majd eljön a szeptember, de most még bízom a csodában. Bízom abban, hogy ősszel nem mész vissza Amerikába, hanem itt maradsz velem. Egyszer azt mondtad, én vagyok a nyári szerelmed. Bárcsak minden évszakban az lehetnék!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
