Egészen a "női mosdó" feliratú ajtóig. Nem mert hátranézni. Tudta jól, mit látna ott: harmincan néztük döbbenten a jelenetet. A feszültség később sem oldódott, így az izzadságszagú, suttogós váróban sértetten ült egymás mellett a kis család: a lesajnált apa, a szemforgató anya és a hüppögő hároméves.
A férfi egészen magára maradt, a rendelőben senkivel sem válthatott cinkos pillantást. Sehol egy férfi. Mindenhol csak anyák ültek gyerekekkel az ölükben, és kusza gondolatokkal, kérdésekkel a fejükben...
Hogy számukra miért teljesen természetes, hogy a férjeik nem jönnek el egy orvosi vizsgálatra a gyerekkel...? Hogy hogyan lehetne ezen változtatni...? És hogy ha akad egy férfi, aki önként részt vesz a gyermeke életében, azt miért kell nyilvánosan megalázni?
Kétlem, hogy a férfinek valaha is kedve lesz újra elkísérni a feleségét és a kisfiát az audiológiára. Vagy a cipőboltba. A gyerek meccsére. Iskolai beíratására. Akárhova. Apáink idejében még sokkal gyakoribb volt, hogy egy férfi meg sem próbált kapcsolatba kerülni a gyerekével. "Három éves korotokig nem nyúltam hozzátok, mert féltem, hogy kiejtelek titeket a kezemből!" - Visszhangzik a fejemben mind a mai napig a mentegetőzés, amit aztán vicces családi legendává bagatellizáltak.
Ezért kár, ha a manapság igyekvő - az egyenlőséget nem hirdető, hanem megélő -, és még mindig bőven kisebbségben lévő "apa alapanyagok" nincsenek megbecsülve. Némelyikük elismerés helyett lesajnáló pillantásokat vagy kritikákat kap élete párjától, ami pedig, valljuk be, nem teszi vonzóvá a többi férfi előtt ezt az utat: az ugyanolyan szintű felelősséget vállaló szülőpár státuszát.
Mi lenne, ha a "Te vaksi, nem láttad, hogy ez Persil, és nem Coccolino?!", vagy az "Add már ide, nem lehetsz ilyen béna, a pelenkázás nem atomfizika!" helyett egy "Szuper vagy, köszönöm!" csúszna ki a szátokon, kedves párotokat kritizáló anyák?
Esetleg gondoljatok azokra, akik esténként egyedül nyomják a fürdetés-etetés-altatás szentháromságát, mert a férj éppen sörözik, teniszezik vagy dolgozik, és még arról sincs fogalma, mi az ovis jele a gyermekének... Ja, hogy aki ilyet húzott a kalapból, az megérdemli? Nem hinném.
Egy generáció rossz példája nem tűnik el egyik napról a másikra. Nekünk kell kinevelni, kiemelni, bátorítani a felelős apatársakat. Nem kis munka, de megéri...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.