Látszik, hogy nagyon szeretne dolgozni, de a vonal másik végén hosszan sorolják neki a fennálló problémákat. Noha néha megemeli a hangját, és érződik rajta a türelmetlenség és a stressz, még nem hallottam, hogy idegességében csúnyán beszélt volna a távolban lévő hölggyel.
Csak mondja, mondja, fél órája ismételgeti ugyanazt, hogy ő dolgozik, és minden rendben lesz, de ezt most muszáj... Persze, állandóan a szavába vágnak. És akkor, úgy huszonöt perc után elhangzik a következő mondat: "Már naponta háromszor tudok enni, és végre van rendes munkám is. Mi kell ennél több?!"
Nem tudom, milyen oka lehet, hogy eddig nem tudott enni szegény. Lehetett beteg, vagy egyszerűen nem volt pénzük arra, hogy rendesen egyen. De most már tud! És dolgozik is! Az asszony távol van, ezért pöröl, a férfi mégis elégedett. Talán egy kicsit boldog is. Úgy érzi, jelenleg mindene megvan az életben.
Az ember már csak olyan, hogy gyakran nem elégszik meg azzal, amije van. Végtelen számú dolgon lehet zsörtölődni és elégedetlenkedni, mert valahogy sokkal könnyebben vesszük észre azt, ami nem tetszik. A régi autó helyett jó lenne egy újabb, a háromszobás lakás helyett négyszobás - és amúgy is sokkal klasszabb lenne egy lakatlan szigeten élni, ahol nincs ennyi hülye.
Hiszen már megint hidegen hozták ki a pizzát, tíz perccel többet kellett várni a buszra, és csesszék meg a nyugdíjasok, hogy odagyűlnek az orvoshoz, amikor a dolgozó ember is a sorára vár! Nem jött elég lájk a Facebook posztra, a kolléganőd idegesítően vihog, és a szörnyű napodat még az is tetézte, hogy megszólított egy közvélemény-kutató hazafelé menet. Szóval, az egész világ elmehet az anyjába!
Olyan sok apróságon bosszankodunk. Te is, én is, mindenki. Totál közhelyes, de tényleg úgy rohannak el a hétköznapok, hogy szinte észre sem veszed, mennyire jó dolgod van. Pedig a morgás helyett akár elégedett is lehetnél. A Vöröskereszt kanadai honlapján van fenn egy gondolatébresztő arról, hogy talán te is nagyon szerencsés vagy, úgy, hogy nem is tudsz róla.
Mert ha viszonylag egészségesen ébredtél ma reggel, szerencsésebb vagy, mint az a millió ember, aki nem éri meg a következő hetet. Ha még nem tapasztaltad meg a háborút, a kínzást, fogságot és éhezést, szerencsésebb vagy, mint ötszázmillió embertársad, akiknek ez jutott osztályrészül. Ha szabadon elmehetsz bármilyen politikai, vallási vagy társas eseményre, szintén. Ha van kaja a hűtőben, ruhák a szekrényedben, puha ágyad és tető a fejed fölött, akkor gazdagabb vagy, mint az emberiség 75%-a.
Ha van egy kis pénzed a bankban és a tárcádban, na meg egy kis tálkád otthon, amibe a fölösleges aprót szórod, akkor a top 8%-ába tartozol a bolygónknak. Ha el tudod olvasni ezt a cikket, akkor szerencsésebb vagy, mint az az egymilliárd ember, akinek nem volt lehetősége iskolába járni és megtanulni olvasni...
Nem azt mondom, hogy mostantól angyali mosollyal viseld az élet kisebb-nagyobb nehézségeit. Az, hogy van egy kis pénzed és tető a fejed felett, természetesen nem semlegesíti a problémákat. Ám azt sem szabad hagyni, hogy az apró-cseprő bosszúságoktól ne vegyük észre a jó dolgokat. Hiszen ha nem figyelünk rájuk, örülni sem tudunk nekik.
A folyton telefonáló férfi már észrevette. És neki köszönhetően én is.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.