Két éve motoszkál bennem a kérdés: miért jó nekünk, hogy felköszöntenek idegenek? Miért esik olyan hű, de jól, amikor nagyjából mindenki tudja, hogy normál esetben csak pár ember lenne, amúgy a kutya sem vágja, mikor születtél, és tökre nem is érdekli őket.
Szánnak fél percet boldog szülcsinapcsis üzcsikre - igen, ez jó fej dolog tőlük. Aztán ezt átmásolják még a másik két szülinapos ismerősüknek is, és semmi személyes nincs az egészben. Te mégis boldog vagy, hálás vagy, köszönöd szépen, hogy gondoltak rád - de valójában a nagy francokat.
A rendszer "gondolt", csak el tudják olvasni, hogy te épp ma születtél. A feltolt ingerküszöböddel pedig már hiányérzet lenne benned, ha csak a családod és a közeli barátaid emlékeznének meg rólad.
Ettől jobban már csak a névnapi köszöntgetés nagyobb talány számomra. Magyarországon kívül a wiki szerint ünneplik még a csehek, lengyelek, románok, szlovákok, valamint a skandináv és a balti országokban. Gyakorlatilag szétszakad a világ ebben a kérdésben, mert amíg ezek az emberek gyakran olyan jelentőséget tulajdonítanak neki móka terén, mint a szülinapnak, addig az angolszász országokban, Franciaországban, Hollandiában és számos keresztény térségben is kiment már a divatból.
Ünnepeljük azt, hogy anyáink meg apáink adtak nekünk egy nevet? Ami végülis valahol praktikussági kérdés, mert a "gyere ide, te gyerek" minden egyes alkalommal mégiscsak elég hülyén hangzana. Főleg ha több testvér is van, nehezen tudnánk eldönteni, hogy épp kinek szóltak.
Ráadásul vannak azok a szerencsétlenek, akik nem is szeretik a nevüket. Na, az mekkora szívás, hogy még ünnepelned is kell olyat, amit nem szeretsz, mert gratulálgatnak hozzá?! Egyébként mihez gratulálnak az emberek? Hogy van egy neved? Hogy hívnak valahogy? Nem abszurd ez egy kicsit?
A közösségi oldalak megjelenésével aztán egyértelműen kinőtte magát ez a köszöntgetési antikultúra. Ha valaki itt privát üzenetben köszönt fel, az már egy kuriózum - de sajnos nem ez a jellemző. Általában beömlesztenek egy csomó ugyanolyan nevű ember közé valami színes háttérrel - mázli, hogy a rendszer ezt is feldobja -, aztán nesze, jóvanazúgy. Egész nap pittyeg a telefonod a jelentésektől, és estére már eljutsz addig, hogy nemcsak a születési dátumod, de még a neved is leveszed onnan.
Kezdek gyanakodni, hogy a névnapi köszöntést egy olyan fiú vagy lány találta ki, aki nem mert hozzászólni a kiszemelthez, és kellett valami ürügy virágra, puszira, csevegésre. Nem tudom, feltűnt-e nektek, de ilyenkor olyanok is szép számmal feltűnnek, akikről kerek egy éve kb. semmit nem hallottál, és most vadul érdeklődnek az életed felől - mintha eddig érdekelte volna őket. Az elmúlt egy évben ők mégis hol voltak?
Oké. Nézzük a pozitív oldalát, hogy ezek az események a mai világban - ahol senkinek sincs ideje semmire - ürügyként szolgálnak arra, hogy a család, barátok összegyűljenek egy kis ünneplésre és együtt legyenek.
Ám léteznek azok a típusok, akik ezt kihasználva ünnepeltetik magukat, gigabulit szerveznek, és vérig vannak sértődve, ha te nem mész el. Ezek a kis huncutok szerintem szintén csak ürügyet keresnek egy találkozóra, ahol lehet egy kicsit enni meg inni. És ugye azért kell egy csomó menő fotó is a legújabb story-ba.
De miért kell erre ürügy? Ha időt szeretnél tölteni a családdal, barátokkal, egy finom kaja meg pálinka mellett, akkor tedd azt! Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy ilyen dátumok mögé bújjunk, és csak akkor találkozzunk, ha "ok" van rá...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.