Boldog feleség helyett titkos szerető lettem!

Aztán meg menyasszony. Aki a gyönyörű hófehér ruhájában vonul a széksorok között, és olyan, de olyan gyönyörű, hogy a násznép szeme is könnyes, a vőlegény meg várja őt elöl az anyakönyvvezetőnél, és ő is törölgeti a szemét, hogy ez a csodanő az ő felesége lesz, és ő meg mennyire imádja. Fodrászolva van a haja, és úgy van sminkelve, mint egy modell, vagyis szupermodell, a legdrágább ruha van rajta, amit csak kölcsönözni lehet, és fátyol. Amikor pedig a vőlegénye elé ér és az felhajtja a fátylat az arcáról, már folynak a könnyei, annyira boldog.

Aztán óvó néni. Mert az egész nap a gyerekekkel játszik, mosolygós, kedves, türelmes, akkor is, ha fáradt, mert boldog attól, hogy a munkáját végezheti. Fehér köpeny és magasszárú kismamacipő van rajta. A férje a legmenőbb és legjóképűbb autószerelő a faluban.

Meg ebédtologatós néni. Ő volt az, aki az óvoda konyhájáról kis kézikocsiban eltolta a napközis gyerekeknek az ebédet a badellákban. A haja lila volt. Nem, nem az a punk lila, hanem az az öreg nénis lila, ami a hamvasítástól lesz olyan. Hát, én odavoltam tőle meg vissza! Micsoda vagány dolog halványlila hajjal ebédet tologatni a faluban! Egész alsóban kísérgettem a nénit. Mondtam neki, ha nagy leszek, én is ezt akarom!

Igaza volt, remek kiegészítés ez annak a kis pénznek, és amúgy fitten is tart.

Meg Aranka néni. Ő boltos volt. Igen, menőnek láttam ezt is, állni a pult mögött és szeletelni azt a finom párizsit, egy kicsi falatot be-bekapni közben, de Aranka néni más volt. Ő volt a boltvezető. Mappával a kezében jött-ment, intézkedett, tárgyalt a teherautó sofőrökkel, akik utána azt csinálták, amit kért tőlük. Tolattak a hűtőkamrához, lepakoltak, felpakoltak. Úgy tűnt, nélküle megállna az élet. Ha Aranka nincs, akkor nincs a boltban semmi, a kamionokkal össze-vissza parkolnának, nem azokat a dolgokat hoznák, amiket kell.

Történelemtanár. Az akkori világomban a legnagyszerűbb állásnak tűnt, mert csak olvasni kell. Igaz, eleinte sokat, hogy az ember megokosodjon, de utána már csak jóízűen kell a gyerekeknek elmesélni a dolgokat, és azok meg szájtátva hallgatják. Hát, nekem egész felsőben ilyen töritanárom volt. Ezért mentem gimnáziumba, hogy ott rengeteget olvashassak, és tanulhassak történelmet.

Feleség. Ez a vágyam akkor erősödött fel, amikor találkoztam Csabával. Még középiskolások voltunk, együtt jártunk a busszal a közeli városba.

Negyedikben már tudtuk, hogy az érettségi után lagzink is lesz. Mivel nagyon szerettük egymást, és ezt az örömöt meg is akartuk osztani, ezért óriási bulit csaptunk. A nagyi kertjében állítottuk fel a bérelt katonai sátrat, és három héten át sütöttek-főztek az asszonyok. Annyi sütemény készült, hogy a fél falu jóllakott vele. A lagzi is három napig tartott.

Aztán már semmi más nem akartam lenni, csak jó feleség. Rendes feleség. Boldog feleség.

Egyvalami viszont sosem. Szerető. Mégis az lettem. Pedig azt gondoltam, hogy az életem egyenes vonalú, egyenletes lesz. Most már tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű...

Törőcsik Edit novellája

Nyitókép: Shutterstock