Könnyáztatta ajkaink összeforrnak egy utolsó csókban...

Tehetetlenségemben szorosan magamra húzom az övszíjat, feszültség honol az autóban. Letekerem az ablakot, hogy némi frissességhez jussak, hátha a hőséggel együtt a bennem uralkodó félelem is távozik.

Tudjátok, van az a fajta szerelem, ami egyszerűen mindent felőröl... Elégeti a lelked, a szíved, és teljesen elveszi az eszed. Olyan a másik a számodra, mint egy falat kenyér vagy egy korty hideg víz: bizonyos, hogy nélküle éhínségben, szomjúságban tengődnél egészen addig, míg már levegőt venni sem lenne erőd. Ez az a fajta szerelem, amitől lángol körülötted minden. Ez az a fajta szerelem, ami egyszerűen kiszipolyozza belőled az életet.

Ezt te is tudod, és én is. Kétségbeesve rám nézel, én pedig úgy érzem, mintha egy rossz álomba csöppentem volna. Tegnap még minden tökéletes volt. Talán túl tökéletes is. Nevetve szaladtunk a busz után a nyári zivatarban, hogy majd vizesen, tetőtől talpig elázva elbújhassunk az éjszakai járat leghátsó zugában.

A zötykölődés kellemes álomba ringatott, a válladra hajtottam a fejem. Te nyugtatóan simogattad a homlokom, miközben én még alvás közben is azt kívántam: inkább ébredjek fel, mert a valóság veled szebb, mint a valaha átélt legszebb álmom. Most mégis azt kívánom, hogy bár abban a pillanatban ragadtam volna.

A szúrástól összeszorítom a szemem, te pedig rákulcsolod a kezedet az enyémre, hogy megnyugtass egy pillanatra. Megszorítom, jelezvén, hogy soha ne engedd el, ám te kibontakozol a szorításomból. Eleinte csak némán nyeldesem a könnyeimet, majd egyszerre kizuhan belőlem a zokogás, s az elmúlt feszült percek minden fájdalma.

Te is sírsz. Szorosan átöleljük egymást, könnyáztatta ajkaink összeforrnak egy utolsó csókban. Az este tört részéig úgy teszünk, mintha sosem lehetne vége.

Hiszen mégis... Milyen lesz egymás nélkül az élet?

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock