Ez nem szerelem - ez dühödt szenvedély!

Most mégis, mintha a szívem útközben kiesett volna a testemből, ami a nagy rohanásban fel sem tűnt, te pedig utánam sietve két lábbal megtapostad volna azt... Mit tettünk egymással? Mi ez, ha nem az érzelmeim meggyilkolása? Hogyan éljek tovább nélküled? Többnek érzem ezt kettőnk között, mint egyszerű szerelem (jó, persze, a szerelem sosem az...).

Remeg minden végtagom, miközben ezeket a sorokat gépelem - túl az ezredik vehemens vitán, ami még csak töredéke annak, ami ránk vár. Nem, nem igaz, hogy a nyugodt és tiszta érzések a legélhetőbbek. Nekem ez kellett, hát tessék, megkaptam. Ám álmomban nem gondoltam, hogy lesz olyan, aki tényleg állja mellettem a sarat, főleg, hogy te ezektől a "mocskos játékoktól" az elejétől kezdve elzárkóztál. Bocsáss meg nekem!

Eszem ágában nem volt belerángatni téged, de nekünk valamiért nem megy, hogy rögtön megértsük egymást. Mintha csak magamat látnám a reakcióidban: mindig mindennek a lehető legrosszabb verzióját próbálod rám kivetíteni, olyasmit, aminek túlnyomórészt köze nincs ahhoz, amit valójában közölni szerettem volna.

Látom, hogy téged megtör a félreértés, én pedig attól omlok össze kártyavárként, hogy kézzel-lábbal meg akarom veled értetni magam. Lásd, talán a szavakhoz sem értek annyira, mint hittem. Minél világosabban igyekszem fogalmazni, annál homályosabb képet kapsz rólam, pedig esküszöm neked, amit te gondolsz, annak épp az ellenkezője a célom. Istenem, mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha nem állna közénk ez a pár kilométeres szakadék! Szeretnék tíz körmömmel a vállaidba kapaszkodni, erővel magam mellett tartani téged és mélyen a szemedbe nézve elmondani, ami valójában bennem van - hátha így megértenéd.

Mert ha így sem érted, akkor én elvesztem, akkor nincs jövőm, nincs életcélom. Hülyén hangzik, ugye? Hatalmas emberi gyarlóság egyetlen személyre feltenni mindent, de én már megtettem ezt veled. Így abban a pillanatban, mikor felmerül a lehetőség, hogy mi ketten külön utakon folytatjuk, mindig egy kicsit belehalok. Te pedig nem érted - vagy csak nem akarod érteni?

Nem vagyok egy tipikus mai nő, és a lelkem sem felel meg a mostani elvárásoknak: zilált vagyok, nyúzott, sokszor totál kimerült, idegesítő, dühös és hihetetlenül nehezen kezelhető. Mégis azt akarom, hogy tudj velem bánni. Pontosítok: hogy te legyél az, aki ért a nyelvemen, mert mindenki más másodlagos ebben a történetben.

Most csak ámulok, és mosolyogva nézem, ahogy peregnek miattad az ujjaim a klaviatúrán. Ne félts engem ettől, ez öröm! Valódi boldogság, hogy létezik az a hús-vér férfi, aki ki tud váltani belőlem ilyesmit. Ne menekülj el, állj mellettem akkor is, ha nem érted minden szavam! Bízz meg bennem, és hidd el, a legjobbat akarom neked, nekem, mindkettőnknek

Pedig nem tehetek mást, mert nélküled semmit nem akarok. Nem tudom, miféle erő tolta kettőnk útjait egymás felé, és miért kaptunk ekkora keresztet a Jóistentől, hangozzon ez akármilyen naivan, bután, idiótán... Mégis biztos vagyok benne, ennek célja van, és nem csak annyi, hogy tanuljunk belőle. Azt mondtad, soha nem engeded el a kezem. Nem érdekel, milyen kemény idők várnak még ránk, remélem, te is tudod: én sem engedlek el téged semmiképpen.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock