Mert igaz, hogy kimondta - abban a pillanatban talán még úgy is gondolta -, de aztán elfelejtette, nem ért rá, mégsem akarta teljesíteni, és egy vállrándítással könnyedén túllép rajta. Nem úgy, mint az, akinek az ígéretet tette... Nem tanították nekem, mégis gyerekkorom óta érzem, hogy ez egy fontos dolog, olyan, amihez törődés és figyelmesség társul.
Amit nem szabad elkoptatni, és nagyon komolyan kell gondolni. Mégis indokolatlanul sokszor teszünk ígéretet hűségre, barátságra, kitartásra, és ennél hétköznapibb dolgokra is. Hogy ott leszek, elvégzem a feladatot, felhívlak, időben hazaérek... Aztán persze nem tesszük meg.
Először talán még bűntudatot érzünk, majd a tizedik alkalommal már nemcsak az ígéret, de a megszegésének kimagyarázása is rutinszerűvé válik. Az én életemben is voltak olyan ígéretek, melyeket jobb lett volna alaposabban végiggondolni, mielőtt elhangzottak. Tanultam belőle, és még ritkábban mondom ki - és még kevesebb személynek - azt, hogy "Ígérem."
Ám van egy szempár, egy mosolygós arcocska - a gyerekemé -, amelynek már sokszor megtettem. Nem azért, mert nem gondoltam komolyan, vagy mert könnyelmű lennék, hanem mert amikor kimondtam, az nemcsak neki adott hitet, hanem engem is egy szuperhős képességeivel ruházott fel. Volt, hogy olyat kért tőlem, amiről tudtam, nagyon nehéz lesz megvalósítanom, de azt is tudtam, hogy érte, az ő kedvéért meg fogom oldani.
Így is történt. Talán a tudat, hogy nem okozhatok neki csalódást, a szeretet, mely a köztünk lévő szoros kötelékből fakad, esetleg azok az elemi erők, amelyek minden édesanyában benne vannak, vagy mindezek összessége járult hozzá ahhoz, hogy neki mindig sikerült betartanom az ígéretemet.
Soha nem tudnék neki csalódást okozni, mert az én lelkem fájna tőle. Olyan ősbizalommal van irántam, ami a legjobbat hozza ki belőlem. Tudja, tűzön-vízen át keresztülviszek bármit, hogy tartsam a szavamat. Hogy bennem sosem csalódik, mert olyan nincs, hogy az anyukája mondott valamit, és az nem úgy fog történni. Bár nem ismeri még az órát, egy belső ösztön mindig pontosan jelzi számára, mikor van annyi idő, amikor ígéretem szerint érte megyek az oviba.
Nem kérdezi az óvónőt, csak az ajtóra néz, tudja, hogy rögtön kinyílik, és ott állok előtte. Nem téved, mert sosem szegem meg az ígéretemet. Ha pedig bennem hisz, akkor a világban és a jövőjében is hisz. Ha a szavahihetőségemmel biztonságot adok neki, akkor könnyedén legyőzi majd az akadályokat, amik elé gördülnek.
Ha egy feladatot nem tudsz időre elvégezni, egy találkára nem érkezel pontosan, az talán megbocsátható, de annak az egyetlen személynek, aki számodra a legfontosabb a világon - a gyermekednek -, mindig tartsd be az ígéretedet! Hidd el, milliószorosan visszakapod! Mert az a bizakodó tekintet, az a nyugalom, amit a kimondott szavad jelent a számára, a világ minden kincsénél többet ér. Az életében megingathatatlanul biztos pontnak kell lenned, és akkor ő is mindig az lesz a tiédben.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.