A hiszékeny Andi idealista képzetekkel, dacosan ment a széllel szembe - néha az igaz szavakkal is szembe. Ez a lány fiatal, cserfes, harsány, és bár vágyik egy párkapcsolatra, mégis boldog egyedül. Néha talán túl boldog is, ezért tud minden buliban más-más férfi társaságában inni. Ő az a lány, akire azt mondjak: kiéli magát.
Aztán az egyik egyéjszakás kalandból a másnap reggeli közös kávé kapcsolatot alakított ki. Ez a románc eleinte olyan volt, mint az a bizonyos reggeli kávé: forró és édes. Ám az idő haladásával mindez megváltozott, és az édes álmokból keserű, hideg valóság lett.
A szerelem mindent megold - vallják az okosok, de vajon ez tényleg így van? Ki tudja... Az viszont biztos, hogy ez a lány túl sokat adott fel magából. Kihasználhatóvá vált és kiszámíthatóvá. Míg egy nap minden jelzés nélkül édes bosszút nem állt a fiún emiatt - ahelyett, hogy belátta volna: saját magának köszönheti, hogy ilyen méltatlan helyzetbe került. Persze mindez már történelem - de ez a kis történet, ez a tapasztalás is én vagyok.
Van egy másik énem is, az idősebb, de tanácstalan Andi. Néha mindent túl soknak érez, még a hirtelen beálló csendben is olyan zajossá válik számára minden. Ez a lány falja a világot, habzsol, majd rövid időn belül mindent kihány: az emlékeket, az érzéseket, a gondolatokat. Nem találja a helyét, ezért a férfiak sem találják meg a helyüket a lányban.
Néhány hét után mindig lehull a lepel, és ugyanaz a vége: a fürdőszoba hideg csempéje hűti a lány sírástól forró arcát. Másnapra megdagadnak szemei, és sebek éktelenkednek a lelkén. Hetedik nap aztán minden kezdődik elölről. Ez a lány az, aki sosem adja fel - akkor sem, ha már nincs tovább, és belehal még egy próbálkozásba. Ez a lány nem érti, miért van egyedül.
De a sornak nincs vége. Itt van most az az Andi, aki már nem fél. Aki vár, mert tudja, hogy van miért és van kire várni. Aki hisz, bízik és tudja, hogy ha hagyja magán eluralkodni a pánikot, attól semmi sem lesz egyszerűbb.
Ez a lány már jóval érettebb, mint a fiatalabb önmaga - ezért hagyja magát odaadni az érzéseknek, és mer kimondani olyat, amit előtte soha: érted most itt maradok. Nekem te kellesz. Én is komolyan gondolom veled. Mindhárom énem közül végül ő vesztette a legtöbbet, de ő nyerte meg a fődíjat is: önmagát. Ez a lány végre nem harcolt magával és az élettel.
Mert egyet előre lépni, még ha ez a lépés kiszámíthatatlan következményekkel is járt. Elengedte a félelmét, és kimondta, amit legbelül érzett. Ez a lány végre tudta, mi volt a lecke, és nem félt tanulni belőle. Mind közül csak ez az Andi tud tisztelettel és szeretettel beszélni arról az időszakról, ami anno megtörte - és amiről azt hitte, soha nem engedi őt szabadulni.
Szeretném az összes Andinak és nőtársamnak üzenni: merjünk beszélni, lépni, tenni, haladni! A lehető legnagyobb kockázatot vállalni és felelni a tetteinkért. Az élet alól nincs kibúvó, megtalál, ha akarod, ha nem. Akkor miért ne állnánk bele a közepébe?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.