Nem leszek szépen festett váza a polcodon!

Ám ettől csupán a jelent színezzük ki és "pillanatemberekké" válunk. Nem csak a szerelmed akarok lenni, mert a lángoló érzések hamar kiégetik a holnap papírját, és a hamu között már hiába kotorászunk, parányi, izzó parázsmorzsát keresve. Ha így érzed, hátralépek, és rám se gondolj többé! Nem a vágyad tárgya kívánok lenni, és te sem lehetsz csak az. Nem szépen festett váza a polcodon, a többi között. A sorbanállás nem nekem való.

Persze, ettől még azt akarom, hogy vágyj rám. A hiányom billogot süssön a szíved kérgére, ami esténként, mikor nem vagyok veled, sajgón izzon fel, és minden sejtedet járja át az érzés: "hiányzik". Ha a szemed elé kerülök, mindig azt lásd bennem, akit először megpillantottál!

Nem közhelyes módon akarok a társad lenni, aki mirtusszal a fején fogadja meg melletted állva, hogy "jóban-rosszban", aztán vagy betartja, amit ígért, vagy nem. Velünk nem történhet meg, hogy idővel beszürkülnek az együtt töltött napok. Én valami más akarok lenni neked... A cinkosod. A szövetségesed. Aki a bőröd alá bújik, és egy a lélegzete veled. Akinek a bőre alá fészkelted magad, aki melletted áll majd, ha megbicsaklana a bokád, és tudja, hogy te is elkapnád hasonló helyzetben.

Akivel olyan mélységeket és magasságokat élhetek meg, mint még soha az életben. Egymásnak dönthetjük a hátunkat, és azt mondhatjuk: "Ezt a véd- és dacszövetséget senki és semmi nem szedi szét." Az általunk megszentelt földre senki nem teheti be a lábát, mert szilánkokra törheti a szerelmünket, és mindkettőnket megsebezhet. Ezt nem akarom... Ha nem tudod mindezt megfogadni, nincs helyünk egymás mellett.

Ahol nincs megkötve a kéz, sem a láb, nyitott az ajtó, csupán a döntéseinken múlik, hogy kilépünk-e rajta, vagy sem. Ha úgy döntenék, nem húznál vissza, és én sem néznék hátra. Ha úgy döntenél, nem húználak vissza, és te se néznél hátra.

Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de azt igen, hogy nekivágunk-e. Nem alapozzuk olyan mondatokra a közös életünket, amelyek azzal kezdődnek: "ha", "csak", "lehet". Nem tervezünk, csak csatlakozunk egymás mellé. Amíg a homlokomnak feszíted a homlokod, és lázas leheleted csókot kér, addig nem lehet baj: együtt haladunk az érzésekből és szenvedélyből kikövezett úton, és összeér a kezünk.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock