Odamegy a kislányhoz, megmutatja neki, hogyan használja az új homokozójáték szitáját, beköti a cipőjét, megtörli az orrát egy papírzsebkendővel, és hátrasimítja haját a homlokából. Egy puszit nyom a feje búbjára, majd távolabb sétál. Elhatározta, hogy hagyja barátkozni a többi gyerekkel, ő maga pedig megpróbál elvegyülni az anyukák között. Pedig zsigeri szinten taszítja az üres locsogás, képtelen a babák étrendjének részleteiről diskurálni, az alapanyagok megvásárlásától kezdve a pelenka tartalmáig.
Egy árnyékos padon ül keresztbe tett lábakkal, közel a homokozóhoz, táskájában ott lapul könyvespolcának egyik ékköve, ami a gyereknevelést taglalja. Mindig szeretett olvasni, és mióta beköszöntött a régóta áhított gyermekáldás, azóta kizárólag ezeknek a könyveknek szenteli a figyelmét. Igaz, hogy az olvasottak gyakorlati megvalósításával időnként meggyűlik a baja, de nem adja fel.
Ha egy tanulmány nem válik be, akkor mással próbálkozik. Most egy kicsit aggasztja, amit legutóbb olvasott - nem a csemetéje miatt aggódik, hanem saját maga miatt. Úgy érzi, hogy a "helikopterszülő" kifejezés tökéletesen illik rá. Derült égből villámcsapásként érte a felismerés...
"Gyermeke kiegyensúlyozott, szociálisan érzékeny, jól kommunikál, bár gyakran magányos, és kissé koraérett." Ez állt az óvodai értékelésben. "Vagy az óvoda túl éretlen hozzá" - tette hozzá Sári nevetve, amikor férjével elhagyták a fogadóórát. Roland, a férj, vele nevetett. Szereti a felesége humorát és magabiztosságát. Büszke rá, társként és anyaként egyaránt. Igyekszik kivenni a részét a gyereknevelésből, olyan apa szeretne lenni, akire a felesége és a gyermeke mindig számíthatnak.
Sári és Roland tökéletes párt alkotnak. Befejezik egymás mondatait, közös az érdeklődési körük, példaképek a barátaik számára. Egyetlen dologban nem ért egyet velük a környezetük, mégpedig a kicsi Sárika "túlféltésében". A nagyszülők már igyekeztek finoman utalni rá, hogy jobban tennék, ha lazítanának és nem aggódnának folyton.
Ám valahányszor szóba jött a téma, Sáriék elutasítóan összezártak - világosan kifejezték, hogy nincs szükségük kéretlen tanácsra. Miután említették a barátaiknak a nagyszülők kotnyeleskedését, azok úgy döntöttek, inkább kerülik a témát, hiszen Sárika kitűnő nevelésben részesül, bár olykor kissé magányosnak tűnik...
Négy tavasszal később a játszótér újra tömve gyerekekkel és vidáman trécselő anyukákkal. A közeli lankás dombon egy kisiskolás forma lányka tolja lefelé futva az ikerbabakocsit, benne két kacagó babával. Körülöttük csordaként trappoló, visongó gyereksereg. "Sárika, lassabban!" - kiált oda az anyuka nevetve.
"Imádja a kisöccseit! Még szerencse, hogy be vannak kötve a babakocsiban! Habár bízom benne, hogy Sárika óvatos, hiszen nem röpködhetek folyton a feje fölött, akár egy helikopter!" - fordul vissza a többi anyához, és tovább diskurálnak bébiételről, pelenkáról, délutáni alvásidőről.
A közeli árnyékos padról egy másik anyuka figyeli őket méltatlankodva. "Micsoda felelőtlenség!" - gondolja magában, majd féltő tekintetét újra a csemetéjére szegezi. Táskája tele uzsonnával: apróra vágott gyümölccsel, zabkeksszel és babavízzel. Az uzsonna mellett pedig ott lapul a kedvenc könyve a gyereknevelésről...
Szabó Mariann novellája.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.