Sokan úgy gondolják, hogy ezek a férfiak megrekedtek az életük egy szakaszánál, amiből nem tudnak/akarnak továbblépni. De valójában tényleg elakadtak az életútjukban? Vagy csak a társadalmi normákat vetítjük ki rájuk?
Ahogy nem kell mindenkinek diplomásnak lennie, vagy nem kell nagyvárosban élnie, úgy házasodni és családot alapítani sem kötelező mindenkinek. Tény, hogy aki eltér ezektől a követendő példáktól, azt legtöbbször megbélyegzik, hogy biztos valami nagy gond van vele. Hiszen ki ne szeretne egy biztos hátteret nyújtó feleséget és gyönyörű utódokat?
Azonban el kellene fogadnunk, hogy nem mindenki ugyanarra vágyik, és ezért kötelezni sem szabad senkit, hogy ugyanolyan forgatókönyv szerint éljen, mint mások. Ám ha az elhatározásod - például, hogy nem akarsz gyereket - befolyással van egy másik ember életére, ott már megkérdőjelezhetetlen a felelősségvállalás.
Például illene tudatni azzal a nővel, aki évek óta várja a beteljesülést, és titokban esküvői ruhákról ábrándozik, hogy kettejükkel ez a ceremónia soha nem fog megtörténni. Mert ebben az esetben a nőnek még mindig van lehetősége dönteni: vállalja, hogy örökre barátnő marad, és lemond arról, hogy feleség lehessen? Vagy új szerelem után néz, amely beteljesítheti az ő vágyait is? A legnagyobb önzés valakinek úgy játszani az idejével, hogy az illető mit sem sejt az átverésről.
Fontos lenne közölni azzal a harmincas évei végén járó nővel - akivel együtt él, vagy netán már el is vette -, hogy a "nem érzem magam még készen a gyerekvállalásra" időszak nem fog elmúlni soha. És bevallani, hogy számára fontosabb a "mi ketten és a nagyvilág" életérzés. De ez meg is változhat, hisz egy férfi dönthet úgy akár 50 évesen is, hogy megállapodik és családot alapít.
Azonban egy nőről ugyanez már nem mondható el - hiszen egy bizonyos kor felett szinte esélye sem marad újrakezdeni és gyermeket vállalni mással. Ezért ha a férfi nem beszél a terveiről - és belekényszeríti a nőt egy olyan élethelyzetbe, amiben nem tud kiteljesedni -, akkor maximum egy elvált nő lesz évekkel később, aki sohasem lehet már anya.
Természetesen mindenkinek egy élete van, ezzel kell jól sakkoznia - ezért az sem szerencsés, ha valaki mártírként feláldozza magát egy párkapcsolatért.
A kulcs szerintem abban rejlik, hogy olyasvalaki legyen a társunk, aki ugyanazokat az értékeket képviseli, mint mi. Önző módon nem tarthatunk valakit magunk mellett, csak azért, mert nekünk így kényelmes. Azt, hogy éveken át eltitkolunk egy közös jövőt befolyásoló tényezőt, és játszunk egymás életével abszolút nem korrekt dolog.
Ezért ha igazán fontos neked a párod, és valóban önzetlenül szereted őt, akkor férfiasan be kell vallanod: más az életút, amit képviselsz - és el kell elengedned a másikat, mert pontosan tudod, hogy sosem tudnád igazán boldoggá tenni.
Huszár Adél
Nyitókép: Shuttertsock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.