Semmit nem tudsz tenni. Vagy talán azt, hogy elfogadod: nincs kiút a megbélyegzések elől. Ha most felcsattan egy hang a fejedben, hogy "de, igenis van", akkor elmagyarázom, miért állítok ilyet.
Rohanó világunkban az érzelmeket felszínesen éljük meg. Mennek a lájkok, jönnek a kutyás-szíves matricák kommentben. A Badoo-n napi hatszáz pasi jelzi, hogy tetszel neki, de a nagyja vagy rád sem ír, vagy ha igen, akkor véget ér a beszélgetés, amikor visszaírsz neki. Ők persze azok, akik neked is tetszenek a fotók alapján. Akiknek nem annyira fogott meg a profilja, de mégis próbálkoznak nálad, azokat már az elején finoman a "nem" dobozba rakod.
És itt jön a csavar: leírod őszintén, hogy nem olyan személyt keresel, mint ő, mire kitör a harmadik világháború. A helyzet innentől kétesélyes: vagy lekurváz, vagy könyörögni próbál. Te - már kicsit sem kedvesen - még egyszer közlöd vele, mi a szitu, mire a könyörgős típustól is jön a lekurvázás... Ezek a fazonok azok, akik aztán kihasználják az internet legforgalmasabb helyszíneit, hogy piedesztálra emeljék sértett egójukat.
Ilyenkor jön a mártírkodás: minden nő csak a pénzre és az autóra megy, és mivel neki csak egy rossz 20 éves Hondája van, így kerülik őt. (Itt megjegyzem: sok-sok autó nélküli év után apám vett egy Suzukit, és az első pillanatban szerelmes lettem abba a rohadó kaszniba. Mert nem mindennek kell ugyanolyannak lennie.)
Mi, nők pedig az érzelmeinkkel és a túlgondolással csapjuk be magunkat. Bár ugyanolyan jeleket ad a legújabb szeretőd, mint a csapnivaló exed, te hiszel neki. Ez a hit pedig akkor is erős marad, amikor az egész világ azt "ordítja" feléd: nem normális, amit csinálsz. Hinni akarod, hogy ő tényleg más. Nem, nem azért akar már az első randin orált a kocsiban, mert neki is csak szex kell, hanem mert "annnnyira" megvan a szikra köztetek.
Mentségeket gyártasz a senkiházinak, mert amúgy cuki, te pedig szerelmes akarsz lenni. Persze egy hónap után ez a kapcsolat is lecseng, hiszen lefeküdtetek. Néha még rád dob egy üzenetet, de egyre elfoglaltabb: komoly munkája van, nem ér rá mindig... (Bár amíg fűzött, addig minden fél órában jelentkezett.) Aztán eltűnik.
Így válnak a pasikból "mocskos gazfickók", "utolsó senkiházik" - tudnám még fokozni, miket szoktak írni a sértett nők, de az már erősen 18 pluszos lenne. Te pedig leülsz a csajokkal, és addig mocskolódsz, míg meg nem gyűlölöd a fazont, majd keresel egy másikat, aki segít elfeledni.
Hibásak vagyunk a kialakult sztereotípiák miatt, hiszen mi magunk kreáltuk őket fájdalmunkban, mert nem tudtuk elviselni a kudarcokat. Sok férfit és nőt csaptak már be egy kapcsolat során. Mégis maradtak, mert gyávák voltak lépni, amikor kellett volna - aztán már késő lett, és minden káoszba csapott át.
Egyszóval a saját gyengeségünk és ostobaságunk táplálja a másik nemről gyártott sztereotip gondolatokat. Egymásra mutogatunk - de biztos, hogy a mi kezünk egy kicsit sem piszkos? És ha igen, vajon az exek is ugyanígy gondolják?
Ne feledd: aki fennhangon veri a mellkasát, mennyire szemetek az ellenkező neműek, az leginkább a saját hibáiról akarja elvonni a figyelmet...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.