Azért, mert a tesóm vagy, muszáj szeresselek?

A családi minta sajnos nem volt jó példa számunkra, ugyanis senki nem ápol szoros kapcsolatot a testvérével. Vannak, akik harcban állnak egymással, vannak, akik csak megtűrik a másikat, de olyanok is akadnak, akik szimplán elhidegültek egymástól.

Persze kamaszként nem foglalkoztam annyit vele, mint amennyit kellett volna, mert lefoglaltak a tipikus "tinédzser dolgok", de mindig is nagyon szoros kapcsolatunk volt egymással. Minden csoda három napig tart - szokták mondani, hát az enyém körülbelül 16 évig tartott, egészen addig, míg el nem kezdte ő is a zűrös tinédzserek imidzsét magára ölteni.

Azóta kissé eltávolodtunk, szóval, olykor a fejembe ötlik a kérdés: mennyire kötelességünk szeretni egymást? Mennyire muszáj a legjobb barátnőjének lennem "csak azért", mert ő a testvérem? Mi van akkor, ha mindketten olyan tulajdonságokkal rendelkezünk, amik teljesen összeférhetetlenné teszik, hogy jól kijöjjünk egymással? Mi van, ha a rokoni kötelék kevés egy gazdag, minőségi kapcsolathoz?

Úgyhogy beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy édesanyánkon kívül szinte semmi közös nincsen bennünk, és mi nem azok a lánytesók vagyunk, akik kilakkozzák egymás körmét, és éjszakákat átbeszélgetnek.

1. Semmi sem muszáj!

Csak akkor hívjuk egymást, ha tényleg érdekel a másik hogyléte, és nem pedig kötelességből - vagy, mert anyukánk felhívja rá a figyelmünket. Az erőltetett bájcsevejnél nincs rosszabb. Így ritkábban beszélünk, de az tartalmas és őszinte. Tiszteletben tartjuk a másik privát szféráját, ezért ha valamelyikünk magányra vágyik, nem erőszakoljuk rá a társaságunkat.

2. Igenis van olyan, hogy tabu téma!

Nem kötelességünk mindenről beszélni, lehetnek saját kis titkaink. Ha a másik nem akar valami elmondani, elfogadjuk.

3. Attól még szeretlek, mert néha rossz napod van!

Eltűrjük egymás rossz napjait, még ha sokszor vitába is fullad a kötözködés. Két teljesen különböző személyiség vagyunk, mégis a "makacssági szint" mindkettőnknél veri a maximumot, ezért olyan vehemens hangulatban telik nálunk olykor egy-egy vacsora, akár egy olasz családnál.

+1 Akkor adunk tanácsot, ha kéri!

Nehéz esetek vagyunk. Szenvedélyesek, öntörvényűek, és mint tudható, két dudás nem fér meg egy csárdában. Úgyhogy engedjük, hogy mindkettőnknek lehessen egy saját bejáratú, tökéletes csárdája - ahol időnként az "élni és élni hagyni" elv nyomán koccintunk egyet egymás egészségére.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock