Nem egy mai darab szegény. Az ősz hajú bácsika sem az, aki helyet foglal mellettem az élete párjával. Egymás kezét fogva szemlélik az ugrándozó verebeket, a rügyező hajtásokat, a szellő ringatta leveleket.
Csend van, csak a természet "zaja" uralja a némaságot. Üldögélnek még kicsit, majd - mintha olvasnának egymás gondolataiban - egyszerre minden hang nélkül felállnak, és lassan, öregesen eltűnnek a fák közt. Kissé rozoga a járásuk, mégsem ezért karolnak egymásba.
Ekkor megpillantom: M plusz G. A fába karcolt szív alig látható, mégis ott a két betű a padon. A jelentése: Marcsi plusz Gergő. Megrohannak az emlékek. 20 év telt el azóta. Gergő volt az első nagy szerelmem - egykor ezen a padon ígértünk egymásnak örök hűséget.
- Ugye, akkor is csak engem fogsz szeretni, ha elsodor minket az élet egymás mellől? - kérdeztem naivan.
- Ha ez történne, találkozzunk húsz év múlva, ugyanitt! Várni foglak ezen a padon, délben - válaszolta, és én hittem neki.
- 20 év múlva veled, ugyanitt - ismételtem a szavait.
Napra pontosan ma van 20 éve, hogy ez a beszélgetés lezajlott köztünk azon a napsütéses, tavaszi délutánon. Elsodródtunk egymástól, nem kétséges, hiszen jó pár éve nem hallottam Gergőről. Ám emlékszem az ígéretére...
Reménykedve várok. A távolban egy férfi sziluettje tűnik fel, olyan magas, mint ő. Talán... De nem, mégsem. Majd ismét egy hasonló alak. Újra nem ő az. És ez így megy tovább - minden egyes alkalommal hatalmasat dobban a szívem, amikor valakiben őt vélem felfedezni.
Lassan sötétedik, régen elkongatták már a megbeszélt delet, de még mindig itt ücsörgök. Mintha egy régi közös ismerősbe kapaszkodnék - képtelen vagyok "elengedni" a padot. Hiszen fültanúja volt az ígéretünknek, a bizonyítékát is őrzi - M plusz G - mind a mai napig. A jel azóta is kiállta az idő viszontagságait.
Mi nem voltunk ilyen erősek. Persze, nem hibáztathatom Gergőt. Akkor és ott így gondolta, ezt diktálták az érzései. Az élet azonban mást hozott a számára: egy másik életet, egy másik nővel. Lassan, lehajtott fejjel felállok, egy utolsó pillantást vetek a padra, a belekarcolt betűkre, majd hirtelen mozdulattal elindulok - de már egy másik ösvényen.
Egy olyanon, amelyen talán találkozok majd valakivel, akinek szintén nem jött el az egykori szerelme. A tél elmúlt - de elkezdődött egy újabb évszak, amely nekem is melegséget hozhat az életembe.
Marcsi történetét Herczeg Zsuzsa jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.