Karácsonykor még őrjítőbb a magány, mint máskor!

Napok óta nincs kedvem semmihez, nem eszem, nem alszom, és úgy érzem magam, mintha ólomgolyókkal dobálnák a testemet. Egyetlen gondolat kavarog csupán bennem: hogy gyorsan múljon el a karácsony, és végre megszűnjön ez a gyötrődés.

Lassan egy éve annak, hogy elhagytál. Hosszú volt a gyógyulási folyamat, ám idővel a csúnya sebek mind jobban halványodtak a lelkemen - egyre kevesebbszer jelent meg előttem az arcod. Újra tudtam nevetni, jöttem-mentem, randizgattam, szóval, jól voltam.

Egészen mostanáig, amikor megláttam a tévében egy karácsonyi reklámot. A főszereplő kísértetiesen hasonlított rád: a haja, a szakálla, még a szemüvege is olyan volt. Újra belém hasított a hiányod érzése. Az elkövetkező napokban minden önfegyelmemre szükség volt, hogy ne hívjalak fel, ne küldjek neked üzenetet. A legrosszabb, hogy azt hittem, már túl vagyok rajtad. Sajnos nagyot tévedtem.

A csillogó-villogó kirakatok előhívták belőlem azokat az érzéseket, amiket az év többi hónapjában elnyomtam magamban. Minden előttem van, mintha tegnap lett volna: forralt bort és puncsot készítünk a konyhában. Összebújunk a tévé előtt, megnézünk egy filmet, és közben popcornt majszolunk. Együtt fürdünk a nagy kádban.

Látom magam előtt, ahogy szerelmesen összebújtunk a paplan alatt. Fülemben cseng a hangod, hallom a szenvedélyes szavaidat. Érzem a csókodat, az illatodat. A bőrödnek mindig olyan fahéjas-szegfűszeges illata volt - pont, mint a karácsonyi reggeleknek... Az agyam több ezer pillanatfelvételt tárol kettőnkről - a könnyeim mögül figyelem őket, amik megállás nélkül potyognak a szememből.

Forrás: Shutterstock

Nem tudlak kiűzni a gondolataimból, és hiába várom, hogy elmúljon a fájdalom, éppen az ellenkezője történik. Újraélem a történetünket, közben egyszerre hiányollak és haragszom rád. Képtelen vagyok megbocsátani, hogy félúton feladtad a kapcsolatunkat, ráadásul akkor, amikor a legsebezhetőbb voltam - ugyanakkor mindent megadnék azért, hogy újra ott várj a körúton. A gesztenyesütő bácsi standja előtt, azzal a felhőtlen mosollyal az arcodon...

Közeleg a karácsony. Fények gyúlnak az ablakokban, és ünnepi illat lengi be az otthonokat. Az én lelkem mélyén viszont nincs más, csak üresség és keserűség.

Tavaly ilyenkor még tökéletes volt az összhang közöttünk. Tervezgettünk, és arról álmodoztunk, hogy együtt fogjuk felfedezni a világot. A fellegekben jártam, úgy éreztem, a veled töltött idő a legszebb ajándék, amit az élettől kaphatok.

Most egyedül bóklászom a fényfüzérekkel díszített utcákon. Nézem az egymásba karoló párokat, a boldogan vásárolgató embereket, és arra gondolok: ez nem igazság! Miért nincs mellettem a szerelmem? Soha nem fájt még ennyire a hiányod - egy kicsit irigykedem most azokra, akik a kedvesükkel tölthetik az ünnepet. Ordítani lenne kedvem, beleüvölteni a hömpölygő tömegbe, de összeszorítom a számat, magamba fojtva minden fájdalmat.

Szomorú nélküled a december.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?