Túl gyorsan és túl könnyen jöttek - első vagy második szóra -, se udvarolni, se küzdeni nem kellett értük. De amilyen könnyen jöttek, ugyanígy távoztak...
Nehéz eset voltam, nem tudtam becsülni őket, és azt a kapcsolatot sem, amit megadtak volna. Ők is, és én is csak egyet akartunk: csak arra koncentráltunk, hogy minél előbb ágyba bújjunk. Virágot venni időm sem volt, cukrászdába se jutottam el, hogy megvegyem a kedvencüket. Sőt, lehetőségem sem volt megtudni, hogy dobos vagy oroszkrém lenne-e a jó választás...
Nem skalpvadászként indultam a randikra, nem trófeákat akartam szaporítani. Szeretetre éheztem: érintésre, ölelésre, csókra vágytam, pont, mint ők. Amikor pedig két kiéhezett ember találkozik, akkor nagy valószínűséggel nem beszélgetni, lelkizni fognak. Egymásról szinte szó sem esett. Nem ismerkedtünk, nem gyűjtöttünk információkat, nem tudtunk meg egymásról semmit - csak azt, hogy hol vannak az érzékeny pontok...
Jó volt ez egy darabig, nem terheltük egymást a magánéletünk problémáival, nem viseltünk együtt közös terheket, nem voltak megoldásra váró közös problémáink. Egyedül a testi örömökben osztoztunk: a hálószoba és az ágy volt az, amit megismertünk egymás lakásából. Mindenki élhette az életét, szabadon foglalkozhatott a saját hobbijával, kedvtelésével - csak akkor találkoztunk, amikor nem volt más dolgunk.
De az embernek hosszú távon nem csak testi kielégülésre van szüksége. Nem csak arra vágyik, hogy orgazmusa legyen. Egy idő után már szeretetre, valódi kapcsolatra, gondoskodásra vágyik - valakire, aki mellett boldogan alhat el, és ébredhet fel. Hosszú távon nem kielégítő, ha nincs lelki kapcsolat, túl sokáig nem működhet az, hogy csak szex, és más semmi.
Előbb vagy utóbb mindenki szeretne többet megtudni a másikról. Már nem elégszik meg azzal, hogy ismeri az erogén zónákat. Szeretne több értékes időtöltést, nem csak testi szinten - mert bár a szex szükséges és fontos, de mégsem kizárólagos alapja egy jól működő párkapcsolatnak. Sok összetevő alkotja két ember kapcsolatát.
Egyszer csak belefáradtam a sok kalandozásba. Már nem volt elég egy vagy két éjszaka. Többet akartam kapni és adni is. Onnantól már nemcsak a test ejtett rabul a szépségével, hanem azt éreztem, hogy foglalkozni szeretnék a másik lelkével is. Hogy szeretném boldoggá tenni, óvni, támogatni és gondját viselni egy életen át. Megnyugvásra vágytam a sok nagy lánggal égő, rövid ideig tartó kapcsolat után - és azt kezdtem el keresni, akivel mindezt kölcsönösen biztosítani tudjuk egymásnak.
Innentől már nem a szexre való hajlandóságot fürkésztem a szemekben, hanem valami mélyebb csillogást kerestem - és ekkor láttam meg igazán, mit is jelent az, hogy NŐ. Ekkor értem meg arra, hogy párkapcsolatra gondoljak valakivel egy ismerkedés során. És ekkor lassult le az idő, és változott meg az értékrend: már nem siettünk hanyatt vágni egymást, nem támadtuk, ostromoltuk a másikat, hanem lépésről lépésre kezdtünk el nyitni egymás felé.
Már eszembe jutott a virág, aztán megtudtam a születésnapját, és azt is, hogy milyen sütit szeret - mert érdekelt, mert fontos lett számomra, hogy örömet szerezzek neki. Őszintén ráhangolódtunk egymásra, elkezdtük megismerni és megszeretni egymást.
Így pedig már a szex sem csupán ütközet, nem a testek csatája, hanem két lélek egymáshoz simulása, összekapcsolódása. Amikor már nem csak egy testre, ölelésre, csókra, forróságra vágytam, amikor nem csak kapni, hanem adni és maradni is akartam - és nem értem be egy bármilyen kapcsolattal-, akkor álltam készen arra, hogy újra szeretni tudjak.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.