Még csak pár ember üldögél az asztaloknál. A korán érkezettek között van az a férfi is, akinek még csak egy érintetlen pohár tömény szesz a társasága. Még ismeretlen számára az a várva várt valaki, aki nemsokára kitűnik a tömegből. De ő még nem tudja, hogy találkozni fognak. Hiszen vágyai tárgya még éppen elmélázva készülődik a szobájában.
Míg egyik szemét festi, már azon gondolkodik, hogy mit vegyen majd fel. Pedig a szobája olyan, mint egy háborús övezet, ám ő mégis pontosan el tudja különíteni a háromszáz pár cipőjét a két tucat szétdobált ruhájától. És végül sikerül is kiválasztania a megfelelő szettet, amiben csatába indul. Persze jó előre eldönti, hogy nem a pasizás a cél, de legbelül azért reméli, hogy mikor belép a bárba, ott lesz majd az a James Bond egy rázott Martinivel, aki majd őt is jól felrázza.
Megérkezik. Unott tekintettel szétnéz, még a barátnőit is kizárja a látóteréből. Pedig ez csajos buli kéne, hogy legyen. De ő csak fürkészik. Úgy érzi, hogy ha most nem találja meg azt a valakit, akkor soha többé. De oly' sokszor érezte már ezt... Ekkor észreveszi a sármos idegent, aki ott áll, és csak arra vár, hogy a lány éppen annyi ideig nézze, hogy azt jelzésnek vehesse.
Aztán meg is történik a pillanat: a tekintetek összetalálkoznak, majd a hölgyemény leszakad a csapatától. Vadászni indul. Precízen leparkol a pulthoz, közben pedig igyekszik úgy tenni, mint akit a legkevésbé sem érdekel a mellette ülő úriember. Úgy fókuszál a bárban sorakozó italokra, mintha az élete múlna rajta - túlbiztosítva magát, hogy még véletlenül se nézzen a férfira. Közben azért a szíve hevesen kalapál: "Mire vársz még? Szólíts már meg!" Gondolja magában. S kívánsága nemsoká teljesül.
Bemutatkoznak egymásnak, majd hosszas táncba kezdenek. De nem a parketten, hanem a pultnál. Hiszen a lelkük járja a tangót. A férfi romantikus, kimért, elegáns, igazi úriember, pont olyan, amilyet még a szülei is tárt karokkal fogadnának. Mintha mindent tudna róla, mégis csillogó szemmel issza a szavait. Az újabb és újabb kérdéseknél talán már csak azt várja jobban a leányzó, hogy mikor lép szintet a kapcsolatuk. Hiszen ilyenkor semmi sem tűnik elég gyorsnak.
Hogyan is tűnhetne? Mikor már oly' régóta várta ezt a pillanatot! Aztán a férfi végre elkéri a számát, ő pedig szorgalmasan előkotorja telefonját a retikülje aljából. Bediktálja a számsort, amely a közös jövő zálogát jelenti, és türelmesen várja a visszahívást.
De a hívás nem jön. Ehelyett váratlanul megcsörren a férfi telefonja. Ő pedig elmosolyodik, és közli, hogy a cégtől hívják. Sürgős feladat futott be. Mennie kell. Most azonnal. Nem ígér semmit, de hátrahagy egy halvány, reményekkel átitatott simítást a nő kezén, amely talán azt sugallja: "Találkozunk még."
A lány pedig csak áll a pultnál. Gyomrában fülledt romantika, reményteli ábrándok, a faképnél hagyottak keserűsége és egy kis daiquiri kavarog. Áll, és vár. Hiszen ez még biztosan nem a vége. Mert annyira jó volt minden, hogy így nem lehet vége. Ugye?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.