Elmentél, itt hagytál bennünket, neked már semmi sem fáj, nekünk, élőknek viszont itt maradt a feladat, hogy meggyászoljunk és elkísérjünk méltó nyughelyedre. Nem írtál végakaratot, soha nem mondtad, hogy miként szeretnéd aludni örök álmodat, nem volt utolsó kívánságod sem - úgy múltál el, hogy a szádat csak egy sóhaj hagyta el, amikor távozott belőled a lélek.
Vajon te mit választanál magadnak végső nyughelyül: a szülő faludat? Vagy inkább azt akarnád, hogy szórjuk szét a hamvaidat egy erdőben, vagy bocsássuk vízre? Nekünk kell kiválasztani örök ágyadat, ahova még utoljára lefektetünk. Túl gyorsan mentél el, időnk sem volt megbeszélni, hogy mit szeretnél. Elbúcsúzni sem volt alkalom, így elfogadni sem tudtuk, hogy nem leszel már a jövőnk szereplője, és csak az emlékeinkben vihetünk magunkkal tovább.
Eszünkbe sem jutott még a szó sem, hogy halál, hiszen olyan fiatal voltál még, korai lett volna beszélni róla. Túl gyorsan, hirtelen, szinte egy szempillantás alatt történt minden, és képtelenek vagyunk értelmezni a tényt, hogy ezentúl csak a temetőben találkozhatunk.
Ezért inkább berendezünk neked egy polcot, ahol örökre velünk lehetsz, és a lelked is biztos örülni fog, ha látja, hogy ott vagyunk melletted. Nem hagyunk magadra, nem szórunk rád rögös, agyagos földet, nem úsztatunk le a tengerig, túlságosan fájna elengedni téged.
Egyszer majd talán túl leszünk a veszteségen, és úgy teszünk, ahogy az régen is szokás volt: örök nyugalomra helyezzük földi életed maradványait, és eltemetjük veled együtt mindazt, amit te jelentettél. De addig még köztünk maradsz.
Az vigasztal, hogy csak a tested hagyott itt minket, a lelked itt van, és marad is mindörökre. Velünk vagy minden pillanatban: a te észjárásod, gondolkodásod irányít, a te szemeddel látom a világot, és a te hangoddal olvasok mesét a gyerekeknek. Egy nap majd elbúcsúzunk tőled, és elhelyezünk oda, ahova egyszer majd én is utánad megyek.
De addig még itt kell maradnom. Nekem kell mostantól megadni a gyerekeinknek mindazt, amire ketten sem voltunk mindig elegek. Nekem kell átvenni a szerető apa szerepét is, nekem kell teljes értékűvé tenni a családot. Még maradok, még nem mehetek, még dolgom van itt.
Csak akkor zavarjuk meg az álmodat, amikor engem is búcsúztatnak, és veled együtt örökre a földbe helyeznek. Ott alszunk majd örökre együtt, hiszen mi elválaszthatatlanok vagyunk - és leszünk is mindig. Addig is, amíg újra veled lehetek, nyugodj békében, kedvesem!
Adrienn történetét Molnár Csanád jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.