Férfivélemény: Csak azt tekinted férfinak, aki nem érez semmit?

Engem csak az ágyadba engedtél be, ott tartottál férfinak. Csúcsra járattad velem a nőiességedet, minden percét élvezted az együttléteknek - de a szeretetem már nem kellett, a szerelmet pedig végképp elutasítottad, hiszen az már nem irányítható... Nem úgy tekintettél rám, ahogy egy igazi férfira: nem ismerted fel az erőt, ami bennem lakozik. Számodra nem erény volt, hogy felvállaltam az érzelmeimet, és kimutattam a szeretetem...

Neked az a férfi, aki rákoppint az orrodra, ha nem tartja helyesnek az elképzeléseidet, és aki nem módosítja a hétvégi programját, csak azért, hogy veled legyen. Számodra az a potenciális pasi, aki nem bunkó, de mégis kiabálva közli veled, ha hülyeséget csinálsz, és sohasem tanúsít együttérzést a hibáiddal kapcsolatban. Szerinted nem férfias, ha valaki könnyeket hullajt érted-neked, ahogy az sem, ha az illető nem csapja rád az ajtót, amikor úrrá lesznek rajtad a szeszélyeid.

Számodra nem értékes, nem becsülendő, és nem határozott az, aki megbocsát, érzékeny, és megmutatja neked a könnyeit - mert szerinted egy férfi soha nem sír. Túlságosan megengedő és elnéző voltam veled: nem voltam se agresszív, se kemény. Nem fordítottam hátat neked, amikor megjelentek az első jelek, hogy nem én vagyok az, akit igazán akarsz. Pedig éreztem, hogy nem jó ez az egész...

Viszont te sem voltál az az álomnő, akit magam mellé képzeltem - de úgy gondoltam, ha engedek az elvárásaimból, ha alábbadok a vágyaimból, akkor majd összecsiszolódunk, és szép pár lehetünk. Csakhogy egy kapcsolatban nem csak az egyik félnek kell alkalmazkodni - te pedig még egy kicsi változásra sem voltál hajlandó, megmaradtál olyannak, mint előttem is voltál. Nem engedtél abból, hogy neked "igazi" férfi kell, és egy pillanatig sem akartál elgondolkodni azon: vajon miért löksz el magadtól minden érzelmet?

Magadnak sem mered bevallani: sok neked egy olyan ember, aki szeret, veled képzeli el a jövőjét, és akinek te vagy a legfontosabb az életében. Szerinted nem az teszi férfivá a pasit, hogy kimutatja mindazt, amit legbelül érez - inkább azt választod, akinek egy kőbunkót szorongató ősember szintjén van az érzelmi intelligenciája.

Nem vagy gonosz, sem egy rosszindulattól vezérelt hárpia - csak egy virágszál, aki valamikor megsérült, és ezért nem tudja elhinni, hogy szeretetreméltó. Nem bízol az érzelmeit kimutató férfiakban - mert gyengeségnek véled a gyengédséget...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock