Ennél az rosszfiú őrületnél nagyobb félreértés a világon nincs

Aztán a barátnős borozgatós estéken meg sír, hogy: "Miért mindig a vadbarmokat vonzom be?!" Jobb pillanataiban viszont fennhangon magyaráz az ő ideáljáról, a "szexi rosszfiúról". Sőt, nem egy pasit írt le már az elején, mert amolyan "uncsi, rendes srácnak" tűnt - anélkül, hogy megpróbálta volna jobban megismerni.

Hát a rettenetes francokat!

Ez nem kémia, ez nettó idiotizmus és az önismeret hiánya. Ha egy gyerek életében először lát tábortüzet, és annyira megbűvölik a lángok, hogy belenyúl a parázsba, akkor az érthető. Utána sír egy kicsit - vagy sokat -, lesz pár égési sérülése, de legalább jól megjegyzi, hogy az, ami tetszik, nem mindig jó neki.

Ha másodszorra is belenyúl a lángokba, még mondhatjuk, hogy tudományos kíváncsiságból biztosra akart menni. De ha ezt megismétli harmadszor, negyedszer, ötödször, ötvenedszer, akkor bizony el kell vinni szakemberhez, mert megeshet, hogy baj van az agyával.

Ha valaki azt mondja, hogy imádja a patkánymérget, és alig bír ellenállni annak, hogy megegye, akkor azért elgondolkodunk, hogy ez csak valami téves összekapcsolódás lehet az agyában. (Talán a színe hasonlít valami cukorkára, amit gyerekkorában evett?) Na, ez a helyzet a rosszfiúval is:

A legegyszerűbb magyarázat, hogy vágyaid férfija emlékeztet a bántalmazó apádra, a megbízhatatlan bátyádra, esetleg az érzelmileg megközelíthetetlen anyádra. És mivel gyerekkorod ismerős helyzetei (és konfliktusai) köszönnek vissza, ha vele vagy, kellemes bizsergéssel tölt el a nosztalgia. Mert ezeket a helyzeteket már ismered, tudod kezelni, megtanultad a szabályait. Mert az emberi agy sajnos hajlamosabb az ismert rosszhoz ragaszkodni, mint a bizonytalan jó felé vezető utat kitaposni. (De szerencsére ebből az ördögi körből ki lehet törni.)

És igen, a rosszfiú is szembe mer menni a világgal - csak totál indokolatlanul, valószínűleg mindenféle komplexustól hajtva. Ezért azonosítja be az agyad rosszul a jelenséget. Mint a rovar-bogár szabály: attól, hogy szembe mer menni a szabályokkal, mint az erős férfiak, még nem biztos, hogy erős férfiról van szó.

Sőt, lehet, hogy a kolléganőd "rendes fiú" férje százszor keményebb legény, mint a te összes "alfahímként páváskodó" exed együttvéve. Csak ő van annyira kiegyensúlyozott, hogy nem parádézik feleslegesen. Csak hát mivel valódi vészhelyzet ritkán van, ezért nem tud egyből az elején kiderülni, hogy mennyi erő is lakozik benne.

Míg a "rosszfiú" pont a bajban lép majd olajra - hiszen már úgy megszokta, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok. A jó és helyes szabályok sem.

És van egy rossz (talán inkább jó) hírem: a romantikus elképzelésekkel ellentétben a vonzalom is egy agyi tevékenység eredménye. Az agy pedig egy fejlődésre, tanulásra alkalmas szerv. Vagyis, ha TE meg akarod tanítani neki, hogy a patkányméreg, a tűz és a rosszfiú káros, akkor meg fogja tanulni. Igen, életed végéig tetszeni fog, de nem érzel majd leküzdhetetlen vágyat, hogy hozzányúlj.

Persze van nő, akinek tökéletes társa tud lenni egy rosszfiú, de ők nem is akarnak békés, kiegyensúlyozott családi életet. Mert egy rosszfiú sosem változik - ha sokáig vele akarsz lenni, akkor neked kell változnod. De boldog tudnál úgy lenni?

Nyitókép: Shutterstock