Megérzés vagy félelem? Nem mindegy, mi vezérel!

Hogy miért fontos ez? Mert mi, nők, sokszor hivatkozunk a méltán híres "női megérzésünkre". De vajon mennyire vesszük ezeket komolyan? És mennyire érdemes komolyan venni?

Ahogy telik az idő, és egyre nagyobb szeleteket ismersz meg a világból, úgy alakítják a tapasztalások az életedet. Egyre kevesebb olyan terület lesz, amihez ne fűződne pozitív vagy negatív élményed. Ez törvényszerű. Fokozatosan meg- és kiismered a környezetedet, illetve saját magadat. Megtanulod, hogy mihez-kihez, milyen bevált magatartási minták alapján viszonyulj, és lassacskán kialakulnak bizonyos forgatókönyvek is, amelyek általában beválnak egy-egy szituációban. Ezt a fajta kiszámíthatóságot megbízható viselkedésnek hívjuk.

Azaz egészen aprócska változásokat is észlelünk, és ebből vonunk le jövőbéli következtetéseket. Nem áll szándékomban csorbítani a női misztikát, de amennyiben nem rendelkezünk egyéb látnoki képességekkel, úgy vélhetőleg nem az égiek küldik számunkra az infókat. És innentől válik érdekessé a kérdés...

Például, ha a párod szokatlanul viselkedik, és szerinted hazugságot leplez, az egyből megalapozza a megcsalás gyanúját? Mi van akkor, ha csak meglepetést készít számodra? Vajon mikor válik az éleslátás önnön félelmeid kivetítésévé? És felismerhető-e, amikor a megérzés ösztönösen összemosódik egy régi "mumussal", félelemmel?

Nem az ellen vagyok, hogy hallgass a belső hangodra, hanem hogy merd látni a valóságot, és vedd észre, hogy sokszor megérzésnek titulálhatsz bizonyos illúziókat. Hiszek a nyíltság és a kommunikáció erejében, míg a gyanús megérzéseimnek már nem. Megtanultam nem véka alá rejteni a félelmeimet, hogy ne ragadjak bele felesleges belső vívódásokba.

Nem szégyen belátni a korlátainkat. Nem szégyen beismerni: egyik nő sem misztikus látó, és nem is "Miss Sherlock"... Ennek ellenére észreveszünk bizonyos dolgokat, és olykor nem is tudjuk, mi a furcsa, csak valami egyszerűen más. De bármi is kerüljön felszínre, bátran kommunikáld a szeretteid felé! Hiszen nem éri meg egy esetleges valótlan félelem csíráját dédelgetni velük kapcsolatban.

És mi van akkor, ha ezután sem foszlanak szét a negatív érzeteid, vagy további aggályok merülnek fel? Mi a teendő akkor, ha tudod, hogy a másik nem szolgált rá, mégis rossz érzéseid vannak? Akkor bizony mélyebbre kell ásni, egészen a kétely, mint jelenség gyökeréhez.

Kívánom, merj megbízni az életed - nevezzük - "sorsszerű" alakulásában, mintsem, hogy félelmeid legyenek az ismeretlentől.

Kertész Kata

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock