A valódi értékek láthatatlanok a szemnek...

Színezik az ételeket, ahogyan a körmöket, hajakat, szemhéjat, szemöldököt - sőt, a szoláriumnak köszönhetően még a bőrt is. Fehérítik a fogakat, kontaktlencsékkel pedig a szemszín is változtatható. Szóval, ezer és egy bizonyíték van arra, hogy amit látunk, az nem a valóság: a modell bőre nem is olyan sima, a szeme sem annyira vakítóan kék, és a kocsija sem olyan zöld.

De az élet nem csak arról szól, amit látunk...

Egy akváriumban átlátszó medúzát láttam. És hiába kerestem a "szerveit", nem találtam egyet sem. Csak egy átlátszó testet láttam, és úgy tűnt: semmi sincs belül. Semmi olyan, amitől az a medúza mozoghatna, érzékelhetne vagy táplálkozhatna. Semmi olyan, ami igazolná, hogy valódi élőlény - mégis olyan könnyedén mozgott, mintha egy nagy, abroncsos szoknyájú hercegnő élvezné a kellemes tengervizet. Vagy mintha egy csodás kalap táncolna a tavaszi szellővel. Láttam, hogy a szemem előtt úszkál, de nem értettem, hogy képes létezni.

Egy láthatatlan életet láttam. Ez pedig egy csoda volt számomra. Akkor döbbentem rá: az életben számtalan ámítással találkozunk, viszont rengeteg olyan dolog vesz minket körül, ami nem látható, mégis biztosan létezik, és hatással van ránk. Gondolj csak bele: látjuk a szelet? Nem, mégis érezzük! Látjuk az áramot? Természetesen nem, mégis működteti a villanykörtét! Látjuk, ahogyan nő a hajunk? Persze, hogy nem, csak azt tapasztaljuk: ideje fodrászhoz menni!

Egy anya szeretetét sosem látni, mégis ott van minden mozdulatában. Egy gyermek csodálata nem látható, de benne van minden szavában. És egy férfi szerelme sem kézzelfogható, mégis ott van a tekintetében. Halk ölelésében érzed a hálát, testtartásában a fájdalmat, szomorúságot.

Hiszen könnyebb azt mondani, hogy manapság már nincsenek értékek, mint olvasni a sorok között, és figyelni a körülöttünk zajló eseményekre. Lassacskán már annyira hozzászokunk az impulzusgazdag műanyag világhoz, hogy a finom rezgések el sem jutnak a tudatunkig. Aztán csak csodálkozunk, hogy nem értjük egymást, pedig nem is figyelünk a másik érzéseire.

Idő, türelem, figyelem. Ez kell ahhoz, hogy érzékeld magad körül az életet. Nem kell mindenre tárgyi bizonyíték, bizonyos dolgokat elég csak érezni, és már tudod, hogy létezik: ilyen akár a szerelem, amit a párunktól kapunk, a szeretet, amit édesanyánk ad, vagy a remény, amivel a napfény kecsegtet. És amíg azzal vagy elfoglalva, hogy mennyi az igazság abban, amit látsz, addig törődhetnél azzal is, ami láthatatlanul teszi magát igazzá...

Ferencz Gabriella

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock