Pedig egyáltalán nem erről van szó. Csupán arról, hogy beléjük nagyobb együttérző képesség szorult, mint másokba.
Tudd meg, hogy közéjük tartozol-e!
Az empatikus emberek nemcsak a szomorúságtól vagy a fájdalomtól tudnak sírni, hanem tulajdonképpen mindentől. Ez mások szemében ez nyafkaságnak tűnhet. Pedig egy kedves gesztuson, egy emberséges megnyilvánuláson meghatódni valójában pozitív tulajdonság. Ez azt jelenti, hogy ők intenzívebben élik meg ezeknek a szépségét. Ebben semmi szégyellnivaló nincsen.
Mivel a magas empátiás készséggel rendelkező, introvertáltabb emberek általában befelé fordulnak, szívesebben töltik az idejüket a természetben. Órákra el tudnak merülni a táj szépségében, egy fűszálban, egy falevélben, az évszakok körforgásában. Kell is nekik ez a kikapcsolódás, hiszen a zajos világban annyi inger éri őket, amennyit sokszor nem tudnak kellően feldolgozni. Így, ha csak tehetik, inkább kerülik a nagy tömeget.
Az érzékeny lelkű embereknek valahogy mindig megsúgják a megérzéseik, hogy mit is kellene tenniük, vagy hogy mi várhat rájuk. Kezdetben nem biztos, hogy mindenki tud ezekkel mit kezdeni, de érdemes rájuk hallgatni!
Valószínű, hogy a világ minden rászorulójának annyit adnának, amennyit csak tudnának, ha módjuk nyílna rá. Nehezen viselik, ha nélkülözésről hallanak, és már-már bűntudatuk támad attól, hogy nekik mi minden megadatott. Ez persze lehet jó dolog is, de sokszor nem kapnak annyit vissza, mint amennyit magukból másokra fordítanak. Sem időt, sem figyelmet - pedig nekik is éppúgy szükségük lenne ezekre. Hiszen bármennyire is kimeríthetetlen kútnak tűnik a szívük, ők is vágynak a támogatásra.
Az empata általában kerüli, hogy vitába keveredjen, mert nem szereti a hangos összecsapást. Nem az a fajta ember, aki vitapartnere fejéhez vagdos dolgokat, inkább szereti meghallgatni a másik oldal álláspontját is, és békésen megoldani a nézeteltérést.
Szinte árad belőlük a nyugalom és a bölcsesség. Az emberek ösztönösen hozzájuk fordulnak véleményért, tanácsért. Átlátják a különböző helyzeteket, könnyen beleképzelik magukat szituációkba, így a saját problémájukként tekintenek rájuk. Ez persze előnyökkel és hátrányokkal is jár. Az biztos, hogy nemcsak egy sablonos tanácsot adnak, hanem megfontoltan döntenek, mintha csak róluk lenne szó. Viszont ez a "mindenki terhét magamra veszem" hozzáállás gyakran kimerítheti a lelküket.
Az empatikus ember mindig válaszok után kutat. Nem elégszik meg, többet és többet akar tudni. Olykor olyan kérdései is lehetnek, melyre a környezete felkapja a fejét. De ő ilyen, szinte mindennek az értelmét kutatja.
Így vagy úgy, mindannyian rendelkezünk empátiás készséggel. A kérdés csupán az, hogy merünk-e vele élni, és megmutatni a világnak a lelkünket, vagy vastag falak mögé rejtőzünk, és még önmagunkat is becsapjuk ezzel...
Bene Andrea
Nyitókép: Shuttertsock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.