De van itt még egy nagyon fontos dolog, ami nem tartozik az általános "szabadság a kapcsolaton belül" témákhoz. Legyen meg a szabad véleménynyilvánítás is, ahogy az is, hogy bátran elmondhasd az érzéseidet. Akár jók, akár rosszak. Mert mégis ki a búbánatnak mondd el, ha nem a párodnak? A szabad érzelem és vélemény, ha úgy tetszik, mindenkinek alanyi jogon jár, mint EMBERNEK, aki szabadnak született.
Kevés rosszabb dolog van egy kapcsolatban, mint amikor félve kell elmondanod, mit gondolsz, vagy mit érzel, mert nem tudod, hogy a másik miként reagál. Ennél már csak az rosszabb, amikor neki nem tetszik, amit hallott, emiatt pedig rossz érzést kelt benned - és ezért még bocsánatot is kellene kérned. Ha valaki így tesz, az bizony érzelmi zsarolás.
Erre neked nemet kell mondanod, mert abban a pillanatban, hogy a részesévé válsz a "játéknak", megszűnsz létezni, mint önálló ember, és ott szűnik meg a szabadságod is. Amit senkinek nincs joga elvenni, de főleg nem annak az embernek, akit társadul választottál.
Sajnos az ilyen helyzetek aztán hozzák magukkal a többi rákfenét is. Amikor beindul a kapcsolaton belüli gondolatrendőrség, jól letartóztat a "hibáid" miatt - azaz amiért nem azt gondolod, amit ő -, és kemény büntetéseket szab ki rád. Mehetsz a marha sötét érzelmi dutyi mélyére, ahol aztán olyan szarul érzed magad, hogy még kenyeret meg vizet sem kérsz, mert még azt sem kívánod, és minden egyes nap csak a túlélésre játszol.
Ott senyvedsz, meg őrlődsz: add fel magad, ne add fel...? Ha feladod, akkor nyugalmad lehet, ha nem adod, akkor talán elveszíted a szeretett embert. Kívülről persze egyszerű a válasz, és valóban elgondolkodtató: egy másik embert veszíts el, vagy önmagad...?
Amikor a "büntetésed" a törődés megvonásától a szeretet megvonásán át egészen a fizikális kontakt megvonásáig terjed, még akkor is küzdhetsz - ha akarsz egyáltalán. Ha látod még értelmét, van erőd, és a te szereteted van olyan erős, hogy emiatt kitartasz.
De mégis mi ellen és mellett kell küzdened? Hogy azt gondolhass, érezhess, amit akarsz, és ne kelljen emiatt bocsánatot kérned? Vagy attól rettegned, hogy a másik számára így szerethető vagy-e, akkor is, ha nem tud a saját képére formálni? Holott az emberek idővel úgyis idomulnak...
Tudod, ezt az egészet úgy hívják: tisztelet. Itt kezdődik a TISZTELET. Hogy tisztelem a másikat, mint a társam. Aki attól se nem jobb, se nem rosszabb, hogy mást gondol, mint én. Mert nem vagyok Isten, nem állok felette, nem birtoklom, nem a tulajdonom, így nincs jogom ahhoz sem, hogy döntsek: jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, amit gondol, érez. Akkor sem, ha a vélemény nem azonos. Ahhoz pedig pláne nincs joga senkinek, hogy emiatt olyan büntetéseket szabjon ki rád, ami nem méltó egy "szerelemhez".
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.