Nehéz ügy. Ha a szüleid nem egy multinacionális vállalat igazgatói, akkor valószínűleg neked is okozott már gondot, hogy nem repkedtek csak úgy hó végén a Deák Ferencek és Szent Istvánok. De persze neked is van egy ismerősöd, aki kapott pár éve egy belvárosi lakást anyuéktól, mert anno az érettségin mindenből átment. Az egyetemi éveket végigitta, de nem ám a fejfájós-koccintós "borral", hanem a legmenőbb klubokban, kifogástalan, drága cuccokban.
Szerintem nem. Ettől függetlenül előfordult, hogy pár gazdag ismerősöm anyja csuklani kezdett, amikor megtudtam, mennyi a kisfiuk/lányuk havi büdzséje - és hogy ezért a kisujjukat sem mozdították. Viszont ennek is megvan az ára: az ilyen gyerekekkel könnyen megeshet, hogy gyerekek is maradnak még nagyon-nagyon sokáig.
Hiszen nincsenek rákényszerítve az önállóságra. Sőt, ez akár a párkapcsolataikban is gondot okozhat, hiszen az "anyu rendszeresen utal 300 ezer Ft-ot, és még bablevest is főz" nem épp jó kezdőmondat egy randin...
Ha hiszel a reinkarnációban, várhatsz a következő életedre, hátha akkor összejön. Ha nem, foghatod magad, és ráléphetsz a meggazdagodás mesés útjára. Jaaa, hogy te nem szeretnél Londonban mosogatni, hanem zenetanárként nevelnéd ki a következő generáció kis Mozartjait? Hát, akkor vár rád a zacskós leves az alsó polcról.
Véleményem szerint meg kell találni az egészséges középutat hivatás és pénz között. Ez sokszor nagyon nehéz - ha nem lehetetlen. Nem szabad örökre a pénz rabjának lenni, mégis vannak célok, melyekhez elengedhetetlen egy épkézláb kezdőtőke. Mert nem hiszem, hogy lehet csak úgy élni bele a nagyvilágba, "majd lesz valahogy" alapon. Nekem legalábbis nem menne. De azt sem gondolom, hogy egy száraz, de jól fizető munka boldoggá tenne bárkit is hosszútávon.
Akik szerint a pénz nem boldogít, valószínűleg még nem jártak mélyszegény falvakban, ahol sorban állnak a hivatal előtt közmunkáért. Viszont a fejedben élő mesés gazdagság - önmagában - nem tesz boldoggá.
Számomra legalábbis elegendő lenne egy alap jólét. Örömmel jelentem, már legalább elindultam az efelé vezető úton! De attól még, hogy végre szabad szemmel is látható összeg landol a számlámon hó elején, nem rohantam be az első plázába MK táskát venni. Nekem még mindig jó a túrkáló, és drága ajándékokat sem veszünk a párommal egymásnak - pedig már lenne miből.
Tavaly ilyenkor még a legnincstelenebb pesti lánynak éreztem magam, ezért pontosan érzem a pénz értékét. Így hát nem aggatok magamra márkás ruhákat, hogy tessék, nézzétek, én megtehetem. Ám a tudat, hogy ha beüt a baj, akkor van hova nyúlni pénzért, olyan megnyugvást ad, amit most már nem tudnék nélkülözni.
Szóval, ha van egy álmod, alakítsd át szépen tervvé, és tedd meg az utat lépésről lépésre! Akkor is, ha azok a lépcsőfokok nagyon aprócskák. Legyél kreatív! Ha álmaid munkája nem épp a jól fizető kategóriák közé tartozik, indíthatsz egy azzal kapcsolatos vállalkozást, vagy egy ideig vállalhatsz másodállást is. Nem feltétlen kell egyből lemondanod sem a jólétről, sem a hivatásodról.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.