Én eddig szentül hittem, hogy a "Mibe szeretnek belepofázni az emberek?" témák közt a gyerekvállalás viszi a prímet. De be kellett látnom, hogy az ingatlanvásárlás erősen szorongatja a címvédőt - legalábbis itt, Angliában.
Boldog-boldogtalan tűpontosan tudta, hogy nekünk mi lenne a legjobb... Persze, ha nem számítjuk be az alábbi 3 "totál elhanyagolható" tényezőt: az igényeinket, a stílusunkat és az anyagi lehetőségeinket...
A lakás vs. ház kérdésről azonnal kiderült, hogy nem is kérdés. Egy orvosnak egy szép nagy házban kell laknia, és pont. Mintha lenne erről valami íratlan szabály. Mert ha véletlenül egy lakásban kötnénk ki, félő, hogy a férjem azonnal elfelejtené, hogyan kell kivenni egy vakbelet vagy egy epehólyagot... De amikor megjegyeztem, hogy ha fizetik a különbözetet, akkor szívesen veszünk házat, nos, akkor valahogy alábbhagyott a lelkesedés...
A lakás vs. ház kérdés csak az első menet volt. Jött az újabb és még nagyobb probléma. Új vagy régi építésű legyen az új otthonunk? Az orrom előtt csapott össze a "Régen még tudtak építkezni, ezek a mai lakások papírból vannak!!!" és a "Minek vennél régit, szerelőre akarod költeni az összes pénzed?!" tábor. Az egyórás vita után már ott tartottam, hogy a főtér melletti híd is elég jó alternatívának tűnik.
"Kert nélkül ne vegyél semmit!" - hangoztatta az egyik barátunk. Igen, itt Nagy-Britanniában, az eső és köd országában... Először próbáltam finoman jelezni, hogy én elhanyagolható szempontnak érzem azt, hogy a leendő otthonomban tudom-e majd egy franciaajtón keresztül nézni a felhőket a 15-20 fokban, vagy sem... Aztán beköszöntött az idei nyár, és revideálnom kellett az eddigi álláspontomat. Szó szerint élet-halál harcot vívtunk az egyik utolsó ventillátorért az üzletben. Helló globális felmelegedés!
A végtelennek tűnő keresgélés, alkudozás és várakozás után végre úgy tűnik, hogy megvan a nekünk megfelelő ingatlan! Túlestünk egy nagyon kellemes beszélgetésen az ingatlanos cég brókerével - aki épp csak a fehérneműnk színét nem akarta megtudni, minden mást igen. És ez még csak előzetes hiteligénylés volt. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz itt akkor, amikor a tényleges kölcsönt fogjuk felvenni.
Szeretném hinni, hogy a nehezén már túl vagyunk, de félek, az még csak most jön. Most már csak reménykedni tudok, hogy nem fogom átélni a Pénznyelő című filmet a valóságban is...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.