Nem felhőtlen örömmel, de lemondtam a "csapatépítést" (amit hetente akár többször is muszáj megtartanunk). Arról nem is beszélve, hogy éppen a világbajnokság egyik fontos meccsét néztük volna meg, de az adott szó számomra szent - mégsem vagyok már gyerek -, így a focira is nemet mondtam.
Szóval, nem volt könnyű döntés, de mégis beültem - egy visszafogott nyári ingben - egy számomra teljesen idegen közegbe, hogy megnézzek egy olyan előadást, ami elől egész életemben menekültem.
Egyszerűen sosem értettem a balett lényegét: lassú, kusza, logikátlan. De sejtettem mindig is, hogy valamiféle érzéseket akarnak kifejezni a fellépők a kaotikusnak tűnő mozdulatokon keresztül. A lányok persze nagyon szépek voltak azokban a másodpercekben, amikor véletlenül egy balett előadásra kapcsoltam a TV-ben, de a férfiak öltözéke és színpadi viselkedése kifejezetten ellenszenvesnek hatott.
Már odafelé menet kinyomoztam, hogy mennyi ideig fog tartani a szenvedésem. Megnyitottam az előadás oldalát, és földbe gyökerezett a lábam: 140 perc. Persze azt is kiderítettem, hogy van sör a helyszínen - így, ha túlélem az első 70 percet, legalább a másodikat már némi bódítószerrel az agyamban csinálom végig.
Megérkeztem, természetesen óriási tömeg volt - egy újabb tényező, ami számomra elviselhetetlen. De az önfegyelem fontos erénye egy férfinak, szóval befogtam a számat, egy rossz szót sem szóltam - jöjjön, aminek jönnie kell.
Az első tíz perc után nagyon furcsa állapotba kerültem. A buddhista szerzetesek érezhetik ezt több évtizednyi meditáció után. Valahogy már nem pörgött az agyam a munkán, határidőkön, problémákon. Egyszerűen megnyugodtam - nem is értem, hogy miért. Az idő pedig repült. Észre sem vettem, és már véget is ért az első felvonás.
Tény és való: a történetből semmit sem értettem. A balett viszont, ha nem is varázsolt el, de nagyon jól hatott rám. Nyugalmat, békét sugárzott magából minden, amit a színpadon láttam. Az előadókat pedig csodáltam a rengeteg munkáért, amit azért tesznek, hogy képesek legyenek ezekre a mozdulatokra.
Nagyon jó volt látni, hogy akár több tucat ember mozgását is össze lehet hangolni egy tökéletes kerek egésszé. Az egyes szereplők és a nagy egész is külön-külön működik, mégis szorosan összefügg. A legrosszabbra számítottam, de végül remek élmény volt! Nem állítom, hogy veszek egy bérletet, de az biztos, hogy nem ez volt életem utolsó balett előadása.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.