A múlt héten kötelező programon jártam: el kellett mennem egy balett előadásra. Aznap délután tudtam meg, hogy "ez bizony ma van", pedig bulizni mentünk volna a kollégákkal.
Nem felhőtlen örömmel, de lemondtam a "csapatépítést" (amit hetente akár többször is muszáj megtartanunk). Arról nem is beszélve, hogy éppen a világbajnokság egyik fontos meccsét néztük volna meg, de az adott szó számomra szent - mégsem vagyok már gyerek -, így a focira is nemet mondtam.
Szóval, nem volt könnyű döntés, de mégis beültem - egy visszafogott nyári ingben - egy számomra teljesen idegen közegbe, hogy megnézzek egy olyan előadást, ami elől egész életemben menekültem.
Egyszerűen sosem értettem a balett lényegét: lassú, kusza, logikátlan. De sejtettem mindig is, hogy valamiféle érzéseket akarnak kifejezni a fellépők a kaotikusnak tűnő mozdulatokon keresztül. A lányok persze nagyon szépek voltak azokban a másodpercekben, amikor véletlenül egy balett előadásra kapcsoltam a TV-ben, de a férfiak öltözéke és színpadi viselkedése kifejezetten ellenszenvesnek hatott.
Már odafelé menet kinyomoztam, hogy mennyi ideig fog tartani a szenvedésem. Megnyitottam az előadás oldalát, és földbe gyökerezett a lábam: 140 perc. Persze azt is kiderítettem, hogy van sör a helyszínen - így, ha túlélem az első 70 percet, legalább a másodikat már némi bódítószerrel az agyamban csinálom végig.
Megérkeztem, természetesen óriási tömeg volt - egy újabb tényező, ami számomra elviselhetetlen. De az önfegyelem fontos erénye egy férfinak, szóval befogtam a számat, egy rossz szót sem szóltam - jöjjön, aminek jönnie kell.
Az első tíz perc után nagyon furcsa állapotba kerültem. A buddhista szerzetesek érezhetik ezt több évtizednyi meditáció után. Valahogy már nem pörgött az agyam a munkán, határidőkön, problémákon. Egyszerűen megnyugodtam - nem is értem, hogy miért. Az idő pedig repült. Észre sem vettem, és már véget is ért az első felvonás.
Tény és való: a történetből semmit sem értettem. A balett viszont, ha nem is varázsolt el, de nagyon jól hatott rám. Nyugalmat, békét sugárzott magából minden, amit a színpadon láttam. Az előadókat pedig csodáltam a rengeteg munkáért, amit azért tesznek, hogy képesek legyenek ezekre a mozdulatokra.
Nagyon jó volt látni, hogy akár több tucat ember mozgását is össze lehet hangolni egy tökéletes kerek egésszé. Az egyes szereplők és a nagy egész is külön-külön működik, mégis szorosan összefügg. A legrosszabbra számítottam, de végül remek élmény volt! Nem állítom, hogy veszek egy bérletet, de az biztos, hogy nem ez volt életem utolsó balett előadása.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
