Randiztam olyanokkal, akik kihasználtak, megcsaltak, átvertek, meg olyanokkal is, akik lazán vették az életet, és nem akartak megfelelni semmilyen kispolgári attitűdnek. (Szerencsére találkoztam normális, rendes férfiakkal is, de ez a cikk most nem róluk szól.)
A manipulátorokat a legveszélyesebb emberek közé sorolom, akik mindent bevetnek azért, hogy elhitessék velem: a világ legjobb nője vagyok. Az egyik exem ebbe a kategóriába tartozik. Külön adottsága volt ahhoz, hogy megtalálja a gyenge és sebezhető pontjaimat, és így közel tudott kerülni hozzám.
A kapcsolatunk egy igen intenzív érzelmi hullámvasútként működött, ráadásul a bizonytalanságom még inkább felerősítette az ő erejét. Alattomos kis eszközeivel átvette felettem az irányítást, és olyan ügyesen tette mindezt, hogy észre sem vettem.
Mindig odavoltam a bohém művészlélek típusért, néhány éve egy színésszel bonyolódtam szerelmi viszonyba. Türelmetlen volt, lázadó, kiszámíthatatlan, és akkora szenvedély tombolt benne, hogy sokszor nem is tudtam vele mit kezdeni. Forró éjszakákat töltöttünk együtt, korábban soha nem éreztem ilyen vágyat, nem tudtam, hogy létezik ekkora szexuális izgalom.
Aztán hetekre eltűnt, hogy később csak újra felbukkanhasson a semmiből... És soha, egyetlen szót sem vesztegetett magyarázkodásra. A várakozás teljesen felőrölt belülről, szenvedtem, kínlódtam, de nem tudtam kiszállni. Ő szakított velem.
Párkeresési kálváriám során sokszor belebotlottam ebbe a típusba, legutóbb néhány hónapja. Egy házibuliban láttam őt először (az egyszerűség kedvéért P-nek nevezem). Ott állt egy számmal nagyobb, gyűrött ingben, és amolyan "ments meg" arckifejezéssel. Megsajnáltam, így hát a szárnyaim alá vettem, és rövidesen én lettem számára az anyapótlék.
Bevallom, nehéz volt a vele való együttlét, mert nem voltam hozzászokva sem a tapadáshoz, sem a hirtelen hangulatváltozásokhoz. P. egész életében úgy érezte, hogy a világ összeesküdött ellene. Görcsösen kapaszkodott mindenbe és mindenkibe, de folyton akadályokba ütközött. Hozzám különösen vonzódott, mert a lelki problémáira bennem látta a megoldást.
Hosszasan tudnék mesélni a katasztrofális viszonyaimról, de még mielőtt bárki azt mondaná, hogy kapcsolatfüggő vagyok, közlöm: nem azért választottam ezeket a férfiakat, mert féltem az egyedülléttől, vagy önértékelési zavarban szenvedtem. Nem. Azért maradtam, mert romantikus érzelmeket tápláltam irántuk. Ez vezérelte minden megnyilvánulásomat, minden tettemet, még a reménytelenül ostobákat is. Szerettem, bíztam, hittem. Küzdöttem a kapcsolatért.
Azt gondoltam, ezek az érzések megérik az erőfeszítést. Visszatekintve már tudom, hogy rossz embereket választottam... de valahogy mégsem bánom. Kemény leckék voltak, sokat tanultam belőlük. A tapasztalások pedig hozzásegítettek ahhoz, hogy boldog és jól működő párkapcsolatban élhessek.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.