21 éves vagyok, és amióta az eszemet tudom, nagy rajongója vagyok a fiúknak. Már oviban is állandóan szerelmes voltam, még ha naponta másba is, de akkor is minden körülöttük forgott. Nem volt ez másképp általános- és középiskolában sem, habár a napi szerelmeket már leváltotta a havi fellángolás. De ennek ellenére 17 éves koromig egyetlen fiú sem vett észre. Ott aztán megtört a jég. Azóta volt több félresikerült próbálkozás valami kapcsolatfélére, de ez rendre kudarcba fulladt. Vagy miattam, vagy miattuk.
21 éves vagyok. Még nem telt el úgy nap, hogy ne azért tettem volna valamit, mert tetszeni akartam valakinek. Azt szerettem volna, hogy a másik oda meg vissza legyen értem, a nők tiszteletét szerettem volna kivívni.
Lehet ezt súlyos önértékelési zavarnak nevezni. De vajon akkor is az, ha tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem oké? Viszont ha hiszed, ha nem, ez engem motivál. Olyan szintre pörgeti fel bennem az adrenalin-szintet, hogy már-már függőséget okoz. És igen, direkt keresem az olyan szituációkat, amiben valakinek megmutathatom, milyen is vagyok.
De minden ember életében van egy törés, amikor rájön, hogy mások véleménye nem mérvadó. Ha valaki felfigyel ránk, akkor az a saját személyiségünk miatt legyen, ne amiatt, mert kényszeres megfelelési mániánk van. Amúgy is, a mai világban úgy cserélődnek az emberek egymás életében, mint ahogy fehérneműt váltanak.
Főleg, ha párkapcsolatokról van szó. Egyik nap még szeretitek egymást, másik nap pedig már valaki mást. Talán ennek is az lehet az oka, hogy valójában nem is tudják, kibe is "szerettek bele", csak a mázat látják, de a valódi embert nem.
21 éves vagyok, és most érzem azt, hogy meg akarom valósítani önmagam. És nincs bennem olyan hátsó szándék, hogy így találok majd magamnak párt. Ez most nem érdekel. Élni akarok. Mert az idő véges, és minden perc, élmény, tapasztalat, tudás számít. Minden pillanatot meg akarok élni, de úgy, hogy egy elutasítás, kudarc, csalódás után ne kelljen két hetes síró maratont tartanom, hanem meglássam bennük a lehetőséget, és azt, amit tanulhatok belőlük. Emberek vagyunk. Szeretünk, nevetünk, sírunk. De mindig legyünk önmagunk!
Sallai Klaudia
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.