Szerelmes lettem egy elvált apukába.

Édes sorai balzsamként hatottak a lelkemre, és úgy éreztem, mintha a múlt sebei végre begyógyultak volna. Teltek-múltak a hetek, Péter rajongása egyre hevesebb lett, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy menthetetlenül beleszerettem.

Rettenetesen megijedtem ettől az egésztől. Nem azért, mert bármi kifogásom lett volna egy szingli apuka ellen, csak addig valahogy ösztönösen kerültem őket. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy csonka családban nőttem fel, és a mai napig magamon hordom az "elvált szülők gyereke" szindróma jeleit. Persze ismerek nőket, akik nem esnek kétségbe, ha "csomaggal" együtt érkezik a férfi, és bátran belevágnak az új kapcsolatba. Csodálom is őket ezért.

Fontos az időzítés

A legfontosabbat már rögtön az elején megtanultam: türelmesnek kell lenni. Végtelenül türelmesnek. Majdnem egy fél év telt el, mire találkoztam Péter kisfiával. Nagyon izgultam, a gyomrom is remegett, de szerencsére egyből megtaláltuk a közös hangot. Az egyedülálló szülőknek - érthető módon - óvatosnak kell lenniük, hogy kit és mikor engednek be csemetéik életébe.

Mindig a gyerek az első

Aki elvált apát választ párjául, annak tudomásul kell vennie, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos teendők prioritást élveznek. Igyekeztem belerázódni az addig ismeretlen szerepbe, a kiszámíthatatlanság viszont komoly kihívást jelentett. Sokszor ugrott az előre eltervezett romantikus hétvége, színház helyett játszóház lett a program, és a legmeghittebb pillanatokban is csörgött a telefon.

Nem kell segíteni ott, ahol nincs rám szükség

A Péterrel való kapcsolat lehetőséget adott gondolkodni, kívülről látni önmagam. Korábban hajlamos voltam minden feladatra, minden elintéznivalóra ráugrani, és elkezdeni azonnal megoldani. Később rájöttem, hogy olyan dolgokkal kell foglalkozni, amik kevésbé stresszesek, és kevesebb felelősséget igényelnek.

Mondok egy példát. Péter kisfiát kész tortúra volt felöltöztetni. Sírás, kiabálás, toporzékolás... Próbálkoztam nála mindenféle csellel, de ezt az akadályt valahogy nem tudtam sikerrel venni, így elengedtem az egészet. (Az apja amúgy is ügyesebb ebben.) Ez nem önzőség vagy rosszfejség volt részemről, csupán felismertem, hogy más módon is segíthetek a páromnak, amivel mindenki jobban jár.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock