Ismerlek már, te szeszélyes, vissza-visszatérő vándor...

Aztán elhiteted velem, hogy olyan szép kint az idő, hogy nyugodtan útnak indulhatok egy szál pólóban. Te végtelenül aljas... Épphogy kiérek az ajtón, már fordulnék vissza, de aztán eszembe jut a cseled. Mert ismerlek. Ismerem a módszereid...

Tudom, hogyan dermeszted meg az embereket kora reggel, hogy aztán fülledt levegőbe fojthasd annak a pár órának minden emlékét. Tudom, milyen vagy... Élvezed, hogy úgy érezzük magunkat, mint a kalandorok a sivatag közepén. Annyi különbséggel, hogy mi nem kincseket vagy oázist kutatunk, hanem a klíma távirányítóját, hogy ne tapasztaljuk meg, milyen lehet a sült csirkének, mielőtt tálalják. Pontosan tudod, hogy utáljuk ezt. A testnedvcserét a metrón, az előmelegített sütővé változó autónkat, a verejtéktől begöndörödő hajat. Te mégis kínzol minket.

De ismerlek... Tudom, hogy ez csak addig tart, amíg el nem kezdünk imádkozni egy kis esőért. Akkor aztán a nyakunkba zúdítod, amit kértünk. De nem ám csak úgy bármikor. Dehogy! Pontosan kiszámolod, hogy mindenkit éppen akkor érjen a zápor, amikor még véletlenül sincs fedél a feje fölött. Hogy aztán hazaérve pont úgy nézzen ki, mint egy kivert kutya.

Mert nélküled nem lennének fülledt csókolózások, és nem tudnánk kézen fogva, a fejünk fölött újságpapírral szaladni az eső elől. Imádom, hogy olyan kiszámíthatatlan vagy és szélsőséges. Szeretlek, mert nélküled a balatoni hekkezés vagy a délutáni kertészkedés, a szúnyogcsípésektől, pirosló hátaktól és nevetségesen gyermekded mód bosszankodó emberektől mentes lenne.

Szeretlek, mert te előcsalogatod azokat is, akik mindezidáig ki sem dugták a fejüket a szoba melegéből. Szeretlek, mert ajtókat nyitsz és ablakokat. És még akkor is szeretlek, amikor bezavarod a rovarokat az ablakokon, hogy aztán külön háborús stratégiát kelljen felállítani a szúnyogok ellen.

Ismerlek... De te is ismersz engem. Tudod, hogy nélküled hiányozna egy darab a kirakósból, és azt is tudod, hogy ha mi még sokszor el is felejtjük ezt, nem tudnánk élni nélküled. Mert nélküled az élet megszűnne ezekben az időkben. Örülök, hogy évről évre újra megismerhetlek...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Origo

Nyitókép: Shutterstock