"Mesélj a papáról!" - kérte édes-dallamos hangján a kisfia, miközben a cumisüvegét szorongatta. Minden este mesélni kellett neki a nagyszülőkről. Az apjáról és az anyjáról, akikért a gyerek rajongott, noha csak másfél havonta látta őket. És hiába laktak távol egymástól, a mindennapos mesélések miatt úgy érezte, mintha felköltöztek volna a nagyvárosba, be, egészen a szülők nappalijának békés csendjébe.
"Jani papa nagyon messze lakik, egy kis faluban, Éva mamával. Sokat dolgoznak. Minden reggel korán kelnek. Isznak egy kávét, és a papa elindul, hogy még a hőség előtt kiérjen a földre. Előtte megeteti a juhokat. Igen, a kis gidát is" - meséli az anya, aki ugyanígy kijárt vele dolgozni a nyári szünetekben, éppen ezért minden sejtje emlékszik a hajnali borzongásra és a bőrét sebesre perzselő napsütésre.
"Délben hazamegy Éva mamához, és megebédelnek. Jani papa aztán pihen egyet a kanapén a kutyájával, Mazsival, aki mindig a lábainál fekszik. Aztán délután folytatja a munkát" - legalábbis a kisfiúnak ezt mesélte, de valójában sosem pihentek napközben. És soha nem ettek együtt, csak néhány néma vacsorára emlékszik kicsi korából.
"Este a papa hazamegy, megeteti az állatokat, a Mazsit a műhelybe zárja, és bemegy Éva mamához. Vacsoráznak, beszélgetnek, megfürdenek, és elalszanak. Aludj most már te is, babácskám, jó?"
A kisfia néhány percig még elmerengve cumizott, majd álomba szenderült.
"Mesék. Bár örökké hinnél bennük" - súgta bele a félhomályba, a gyerek arcélét simítva a tekintetével. Keserű ízt érzett a szájában. Visszagondolt a legutóbbi karácsonyi látogatásra, amikor a hosszú úttól elcsigázva a konyhában ültek, a fia az ölébe fészkelte magát, és játszott a kisautóival. Jani papa és Éva mama pedig ingerülten, fel-felcsattanva ordibáltak a fejük felett. Két hosszú órán át.
A kisfiú talán még sosem volt ennyi ideig nyugton, az anyja furcsállta is egy kicsit: "Fel kéne állni, és elmenni innen. A gyerek miatt" - futott át az agyán. Aztán mégis maradt. Akarta hinni, hogy majd észbe kapnak, és majd képmutatóan, de legalább a gyerek kedvéért normálisak lesznek. Hiába. A pár napos látogatás után nyúzottan tértek haza.
Vajon meddig tart a gyermeki ártatlanság? Meddig hisz majd ez a kis szuszogó élőlény a Mikulás jóságában, a család melegében és a feltétel nélküli szeretetben? És az anyja vajon miért nem tud már hinni? Pontosan hol, és melyik napon vesztette el a reményt? Válaszok helyett csak a csend zúgott a fülében. Aztán követte kisfiát az enyhet adó álmok országába.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.