Mi köze a szerelemnek a boldogsághoz?

"Mellett"? Ezek szerint az egyik nem feltételezi a másikat? És honnan tudja a horoszkóp, hogy nekem melyik van és melyik nincs? És ha tényleg nincs, szabad-e egyáltalán keresnem?

De mi van, amikor a szerelem elmúlik? Ami marad viszont jó és működőképes. Felváltja a forró érzések helyét egy mély szeretet. Feltétlen bizalom és biztonság, kiegyensúlyozott élet - néha bónuszként a szerelem érzését is egy-egy órácskára, napra, hétre még felvillantva.

De ne feledd: ha túlzottan feltérképezed és ésszel éled a kapcsolatot, elkerülhetetlenül el fog tűnni a szerelem írmagja is. Ha szeretnéd, erre írásos garanciát is vállalok. De akkor vajon a "teljes racionalitás" a boldogság kulcsa?

Az a melengető érzés, hogy jó együtt. Hogy azonos a humorotok, számíthattok egymásra és a családjaitokra. Hogy ugyanazt akarjátok az élettől, és hogy jól működtök párként. Ez a legtöbb, amit akarhatunk? Akkor most igazuk van az egzisztenciális okokból házasodóknak meg azoknak, akik családi nyomásra teszik vagy a gyerek miatt vagy éppen azért, mert "itt az ideje"?

Az egyik érvelést elfogadni - miszerint a párkapcsolatok felnőtt életünkben csak ésszel végiggondolt és egyezményesen kialakított alapokon nyughatnak -, kiábrándítóan nem romantikus. Sőt, hozzátenném, bűzlik az egésszel valami, hiszen az, akinek mindez megadatott, valamiért mégis a nagy, mindent elsöprő szerelmet hajtja. De az ő szemlélete meg túlzottan idealizált a 21. századi gyomornak... Sapka, nem sapka eset ez, kérem szépen!

"Ó szerelem tüze, jobb százszor, ha megéget,

Mint sértetlen maradni s meg nem ismerni téged!"

/Karinthy Frigyes/

Ha hiszel a szerelem erejében és abban, hogy "ha szerelem van, minden jó", ugyanúgy homokba dugod a fejed, mint ha azt hiszed, hogy egy fejben okosan kigondolt kapcsolat hosszú távon, szerelem nélkül menedzselhető. És bár nincs helyes válasz, neked mégis kell találnod egyet. Egy olyat, ami neked pont megfelel. Netán összetenni a kezed és köszönetet mondani, ha a kapcsolatodban mindkettő rész rendben van.

Viszont egyre racionálisabban akarunk élni, fejben szőtt, egymásra szabott valóságban. Hajlamosan arra, hogy eladjuk magunknak és mindenki másnak a szerelem nélküli boldogság illúzióját.

Nyitókép: Shutterstock