Hiába fogytam le, a fejemben még ugyanaz a duci lány vagyok

Oké, izmos vagyok. De a háj nem akar eltűnni. Anyukám ruhái is feszülnek rajtam. Nem kövér, csak husis. Ezt gondolják, akik a gimi büféjében vagy az utcán, a buszon egy futó pillantást vetnek rám. Tudom, nem mindenkinek a szálkás test az álma (a múltkor is leszólított egy srác...). Nem mindenkinek, csak nekem.

És rengeteget tettem is az elmúlt években azért, hogy ezt elérjem. Még egy perc plank, mindig ezzel zárom az edzést. Húsz másodperc után már remegnek a lábaim, szuszogva tartom a medencém, a hátam. Ebből tudom: ma sem lógtam el a dolgokat. Működött az ötven guggolás, a kitörések, meg a szalaggal való szenvedés. Az öltözőben érkezik a jutalomfalat: még mindig nem szűk a 36-os gatya. Egy ideje így van már, de még mindig meglepetés. Tíz éve még anyukám 40-es cuccaiba préseltem magam. Bárcsak látnák a régi osztálytársak, mi lett belőlem!

Este a szórakozóhelyen üvölt valami zene, a tánctéren, a szinte vaksötétben árnyak mozognak, összetapadnak, dülöngélnek. Nem ütemre, de ez nem számít. Az úgynevezett zene csak egy függöny, ahogy a sötétség is. Engem is elrejtene, de én nem hagyom átverni magam. Felszuszakolom a testem egy béna bárszékre. A fenekem kétoldalt biztosan lefolyik - még mindig nem tudom kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat.

Abból a feketeszeder pálinkából, meg egy hosszúlépést, nagyon köszi! Aztán lássuk, miből élünk ma este! A sarokban három negyvenes férfi, már azóta pillognak felém, mióta levettem a kabátomat. Mögöttem egy másik törzsvendég, egy színész, olyan kiállással és karizmával, mintha egy Tolsztoj-regényből lépett volna ki. Vele már szemezek, de hát mindig ez van, akárhányszor itt összefutunk. Nemsokára két pasi érkezik, ők is a pultra könyökölnek. Egy kérdés, egy válasz, kis mosoly, néhány tétovának tűnő, de nagyon is tudatos pillantás. Már meg is hívtak egy italra. Koccintunk, és én jól szórakozom.

Mi van, te nem táncolsz? - Egy osztálytársam toppan mellém. Jó fej. Elpoénkodunk. Szidjuk a helyet, a hülye többieket, a piát. Szeretek kritikus kívülálló lenni. A vicces, husis lány - nem tudom ezt levetkőzni. A srác nevet. Látom, ahogy a szemével egy csajt követ, aki a szemközti fal mellett topog a barátnőjével. Megigazítom a hasamon a felsőm, bár felesleges. Jóval nagyobb a méretemnél. Na, én lépek, szia! - És máris a kiszemelt lány után lép. Ez a buli is kuka. Nézem a táncoló neonszínű fényeket, és szenvedélyesen utálom magam.

A két pasiból a magas szakállasnak egész jó a humora. Elpoénkodunk. Nemcsak vonzó és csinos, hanem még vicces is - ezt mondja rólam. A barátja tapintatosan távozik, és a szakállas újabb kört rendel. Ő már biztos tudja, hová tart ez az este. Én meg azt tudom, hová nem. Holnap délelőtt edzés, délután pedig még meg kell főznöm a heti irodai kosztot. Ennek a testnek sok fehérje és finomítatlan szénhidrát kell. A husi lány sosem térhet vissza. Nemsokára mennem kell haza. - A szakállas szemei elkerekednek. Nézem az utcán elsuhanó taxik fényeit. Hová lett belőlem a régi szenvedély?

Nyitókép: Shutterstock