Az eljegyzés szép dolog, de a házasság fölösleges

• Az első élményem ezzel kapcsolatban 20 évesen volt. Életem első nagy szerelme közölte: elvesz, mehetek a sarki boltba dolgozni, szülök neki két gyereket, és milyen jól elleszünk. Ez nem történt meg, mert megléptem.
• A második kör a következő komoly kapcsolatomban történt. Megvan az a rész a Szex és New Yorkban, amikor Carrie pánikrohamot és kiütéseket kapott az esküvői ruhától? Én ugyan kiütést nem kaptam - mert a ruháig már nem jutottam el... De a pánikroham megvolt, miután megtudtam, hogy meg akarják kérni a kezem. Szédültem, hányingerem volt, fáztam, miközben vert a víz is. Két héten belül összepakoltam a motyóm, és leléptem.
• Harmadszorra aztán, hogy, hogysem, igent mondtam. A gyűrű elég rövid idő múlva le is került, így utólag azt mondhatom, mindkettőnk szerencséjére. Mert az akkori párom ma - láthatólag - boldog, és megtalálta az igazit, aki ugye nem én voltam.

Biztosan teljesen fordítva vagyok bekötve, ami ezt a kérdést illeti, de én a házasság helyett fontosabbnak tartom az eljegyzést. Hiszen akkor kérdezi meg, hogy le akarod-e élni vele az életed. A többi már csak hozzáállás kérdése. Fontos, hogy ezután legyen erről egy papír is? Én úgy gondolom, hogy nem az számít. De nyilván csak az mondatja ezt velem, hogy egy "hivatalos" egybekelés csomó olyan macerával jár, amit én nem akarok. Például biztosan nem lenne kedvem megszervezni egy lagzit, sem virágokat válogatni, sem tortákat kóstolgatni. Magamat ismerve még a ruhámat is netről rendelném.

Tudományosan is alá tudom támasztani ennek a negatív vonzatát. Pár éve csináltak egy kutatást, miszerint azok a nők sokkal nagyobb személyiségváltozáson mentek keresztül, akik felvették férjuruk nevét, szemben azokkal, akik meghagyták a sajátjukat. És többnyire nem a jó irányba változtak. Ez részben magyarázhatja azt is, miért érezheti azt néhány férfi, hogy: "Én nem ebbe a nőbe szerettem bele! Én nem őt vettem el!"

Persze, ha egy nő erre vágyik, akkor szíve joga így dönteni, senkit nem akarok lebeszélni erről. Én viszont pontosan tudom, hogy nem vágyom erre! És az is fontos, hogy akihez én egyszer hozzámegyek, az legyen olyan kedves, okos, intelligens, hogy megértse: az összetartozásunk nem ezen fog múlni.

A "bölcsek" szerint azért menekültem eddig a házasság elől, mert soha nem az igazival került terítékre. És majd ha ő dobja be, nem lesz bennem sem kérdés, sem kétely. Ez bizonyára így van. De ha teljesen őszinte akarok lenni, nekem az életben az egyik legnagyobb érték a szabadság és az egészséges függetlenség. Nem bírom elviselni, ha gúzsba akarnak kötni, úgy érzem, megfulladok tőle.

Azonban ettől még nem szeretek kevésbé, mint az olyan ember, aki állandóan a párja társaságára vágyik. Ettől még nem hiányzik kevésbé a társam, ettől még perzselő szenvedéllyel kívánom. Én is képes vagyok tiszteletben tartani a másik szabadságát, de ettől még nem tök mindegy, mit csinál, amikor nincs velem. Fontos, hogy a külön útjaink után egymáshoz térjünk haza. Közös ágyba, egymás szívébe. Te életed, én életem, MI életünk...

Nyitókép: Shutterstock