Szerelem összeköltözés nélkül

Régen egy szerelem betetőzése a házasság és az ezzel járó összeköltözés volt. Napjainkban azonban új kapcsolati forma hódít. Egyre több az olyan pár, akik bár közös jövőben gondolkodnak, az együttlakás ennek ellenére nem szerepel a terveik között.


De vajon működhet hosszú távon az "együtt vagyunk, de külön lakunk" elve?

Az újrakezdők

A külön élő szerelmespárok egy részét az előző házasságukból vagy hosszabb együttélésből kilépő emberek alkotják. Ők azok, akik már megégették magukat. Megtapasztalták, hogy egy kapcsolat felbomlását az érzelmi megrázkódtatáson túl a közös vagyon elosztása is nehezíti. Saját lakással/házzal rendelkeznek, és ezt nem szívesen adják fel. Gyakran gyermekük is van az előző párkapcsolatukból, ami még komplikáltabbá tenné az összeköltözést. Így inkább elkerülik.

Forrás: Shutterstock

A "gyerekek"

Egyre szívesebben választják ezt a megoldást huszonéves fiatalok is. Jellemzően ilyenkor a pár mindkét - de legalább egyik tagja - a "mamahotel" vendégszeretetét élvezi. Náluk a motiváció nem az óvatosság, hanem inkább a pénz... Vagy a felelősség kerülése? Szeretik egymást, évek óta együtt vannak, valamiért mégsem mernek/akarnak fellépni a kapcsolati piramis legfelső szintjére. A közös otthon alapítása, ezzel együtt a gyermekvállalás is elmarad. Sok ilyen kapcsolat 10-12 évig is húzódik. Amikor vége lesz, a felek már túl a harmincon egyedül találják magukat. Bizonyos szempontból tehát szinte "elváltnak" minősülnek, ugyanakkor - abszurd módon - sosem szereztek még tapasztalatokat az együttélésről.

A nagyiék

A külön élő szerelmesek harmadik csoportja az idősebb korosztályból kerül ki. A megözvegyült, vagy más okból egyedül maradt, ezüstkorú férfiak és nők felnőtt gyerekeikre való tekintettel kerülik az összeköltözést. Hiszen az előbb-utóbb vagyonközösséggel járna, ennek következményét pedig külső nyomásra vagy belső indíttatásra - "Mit szólna a fiam/lányom, ha egy idegen örökölne utánam?" - nem akarják vállalni.

Ezek a párkapcsolatok a gyakorlatban leginkább az "együtt járáshoz" hasonlítanak. Közös programok, netán közös nyaralások színesítik. Időnként együtt töltik az éjszakát, hol az egyik, hol a másik félnél. Majd jön a búcsúzás, és mindenki megy szépen haza a következő találkáig.

Forrás: Shutterstock

Vajon kiknek van igaza?

Azoknak, akik - akár a fent felvázolt három élethelyzet valamelyikében is - fejest ugranak az új élményekkel, ám bonyodalmakkal járó összeköltözésbe? Vagy azoknak, akik biztonsági játékosként meghúzzák a határokat, és nem hajlandóak kockáztatni? Az összeköltözés kerülése mellett és ellen egyaránt találhatunk érveket.

  • Mellette: Egy kapcsolat véget érése esetén könnyebb és zökkenőmentesebb az elválás, ha nem kell a közös lakáson vagy a lakásba közösen vásárolt dolgok elosztásán huzakodni.
  • Ellene: Nem túl okos dolog úgy belemenni egy szerelembe, hogy előre azon rettegünk, milyen bonyodalmakkal jár majd, ha elmúlik.
  • Mellette: Bizonyos fokig megkönnyítheti a kapcsolatot a felek külön lakásból adódó, viszonylagos függetlensége.
  • Ellene: Sérülhet viszont hosszú távon a bensőségesség, és a közös célok is leredukálódnak a hagyományos, együttélésen alapuló kapcsolatokhoz képest.

Mit rejt vajon a jövő? Kéz a kézben hazafelé sétáló párokat látunk majd többségében? Vagy olyanokat, akik elbúcsúznak egymástól az utcán, akár tíz szerelemben töltött év után is? Bízom benne, hogy kialakul valamiféle arany középút, és a párok - kellő idejű "járás" és egymás alapos megismerése után - nem félnek majd együtt lakva sem közös életet kezdeni...

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Gretától!
Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?