Mamahotel 3. - Bezzeg a nők...?

Tény, hogy a nők fiatalabb korban költöznek el, mint a férfiak. Pontosabban nem ELköltöznek, hanem ÖSSZEköltöznek egy pasival. Vagyis a nők általában fiatalabb korban köteleződnek el, házasodnak meg és vállalnak gyereket, mint a férfiak. De ebből az is következik, hogy több férfi költözik el egyedülállóként otthonról, ami jelentősen tökösebb lépés, mint valakihez odaköltözni.

Anyámasszony katonái - apa pici hercegnői

Egy férfitől inkább elvárjuk, hogy független és önálló életet éljen, hamarabb elköltözzön a szülői házból, saját keresettel és háztartással rendelkezzen.

Evolúciós nézőpontból is kívánatosabb az a férfi, aki saját egzisztenciával rendelkezik, és nem függ másoktól.

Egy nővel szemben kevésbé állnak fent ezek az elvárások. Hiába a női egyenjogúságért folytatott sokéves küzdelem, a legtöbb társadalomban a női még mindig a „gyengébb" nem, és inkább olyan tulajdonságokat kapcsolnak hozzájuk, amikbe "belefér", hogy függőségben élnek. Akár a férjüktől, akár a szüleiktől.

Ebből kifolyólag egy fiatal nővel kevésbé ítélkezőek az emberek, ha azt látják, még mindig a szüleivel él, pláne ha egyedülálló.

A szülői hozzáállásban is felfedezhetőek ezek a különbségek. Egy fiatal felnőtt férfit inkább bátoríthatnak szülei arra, hogy kezdjen önálló életet, hiszen ezt diktálják a társadalmi szerepelvárások is. Emiatt, ha a fiú mégsem teljesíti azt, amit megkövetelnének tőle, családon belül is több szemrehányást kaphat, mint hasonló korú és helyzetben lévő lánytestvére.

Tovább nehezítheti a helyzetet, ha az illető nem az első a testvérsorban, vagy esetleg a többi testvére már rég kirepült a fészekből és már csak ő maradt.

Az ilyen esetekben még nehezebb megoldást találni és a családnak nagyon megterhelő lehet segítséget nyújtani az illetőnek - aki gyakran el is zárkózik ettől.

Melletted nem tudok férfi lenni!

Manapság a nők „elférfiasodása" is gyakori jelenség. Vagyis a már említett egyenjogúságért folytatott küzdelem hatására, a nők igyekeznek minél inkább autonómmá válni és ezt az önállóságot mutatni a világ felé is.

De talán nincs is más választásuk, hiszen egy nőnek a munkahelyén, a boltban, az utcán és a barátok között is hangsúlyoznia kell, hogy képes egyedül megállni a lábán és képes arra, amire a férfiak.

Sok férfi egy ilyen kapcsolatban nem érzi azt, hogy neki kéne vállalni a felelősséget, vagy hogy neki kéne irányítani. És ha ezekre a készségeire nincs szükség, miért is akarna önállósodni? Inkább marad otthon. Vagy ha párja elvárja tőle összeköltözik vele, ám amint ez a partner eltűnik életéből, már megy is vissza a biztonságot és felelősségmentességet jelentő szülői házba. Egészen addig, amíg újra fel nem bukkan az életében valaki, aki egy időre megint átveszi az irányítást.

Tehát véleményem szerint nem abban van szembetűnő különbség, hogy férfiakat vagy nőket érint-e a bumeráng gyerek jelenség, inkább csak más elbírálás alá esnek. Érdekes fonkája ez annak a híres női egyenjogúságnak...

Hölgyeim! Mielőtt pálcát törünk a töketlen pasik felett, nézzünk egy pillanatra magunkba - ártani nem árthat...

Nyitókép: iStockphoto