Edzés a szabadban a terem helyett?

Volt egyszer egy szőke lány, aki 19 éves koráig nem szeretett mozogni. Na jó, igazából nem is erőltette olyannyira a témát.

Be lehet ezt tudni a lustaságnak, a motiválatlanságnak, a rossz tesi tanárnak, de valahogy minden porcikája tiltakozott a mozgás ellen - a biciklizést leszámítva. Aztán jött a pálfordulás, valószínűleg zavarta, hogy nincs még rendszer az életében, csak lógott a levegőben, valamelyest útkereső volt, és elkezdte megérteni, hogy mit jelentenek a tónusos izmok. Egy nap félretette a gyerekkori mountain bike-ját és kijelentette: "Én bizony kőkeményen edzeni fogok."

Ez nem újévi fogadalom volt, a dolog nem fulladt kudarcba. Mint a legtöbben, én is "rékáztam" otthon, majd mindenféle mozgást kipróbáltam, de idővel mindig elszállt a motivációm. Rájöttem, hogy szükségem van a folyamatos visszacsatolásra, de azért, ha nem muszáj, ne törjön elő az edző ordító főtörzsőrmester énje. Élsportra nem vágytam, így a konditerem felé vettem az irányt, majd mikor odaértem, felszívtam magam és kijelentettem: én bizony edzeni fogok. És tüstént kértem is az edzőtől egy edzéstervet. Ekkor kezdődött az ámokfutás.

Forrás: Getty Images/Emir Memedovski

A gyakorlatok között megakadt a szemem a lórúgáson - ezt mivel és hogyan is csinálom? A lólengés még oké, ami leginkább tornászoknak van kifejlesztve - tudomásom szerint a sportoló, Berki Krisztián nagyszerűen is műveli. Kiderült, hogy az edzőm egy tricepsz gyakorlatot írt fel, csak nem kommentelte a részleteket. Oké, semmi gond, jöhet a kettes szint: tárogatás, evezés. Azt sejtem, hogy ezt értenem kellene, de csak tippelni tudok, hogy melyik gépen kell végrehajtanom.

A konditerem esetében a bámuló pasik egy külön fejezetet érdemelnek. Tudom, hogy intervall edzés során 30 másodperc pihenő jár, de ha a cicusokat nézed már három perce a szádat tátva, azt bizony a bicepszed mérete fogja bánni! Ugyanakkor, ha nem épp Izom Istikkel van tele a terem, hanem valóban mozgó emberekkel, akik igényesek, időt szánnak magukra, és tesznek a jobb kinézetért, ez a jelenség eltűnik. Legyen szó enyhébb óráról, megszakadós cross fitről vagy csak kardiózásról.

Mikor már meguntam a monoton lórúgásokat, inkább úgy döntöttem, hogy visszamegyek a szabadba. Ezért az egyik tavaszi napon újra előkaptam a biciklit. Máig vissza tudom idézni azokat az illatokat, amiket két keréken tekerve éreztem, ahogy azokat az emlékeket is, amiket a budai hegyekben, felfele menetben szereztem.

De ez a történet sem velejéig rózsaszín. Miután már ismét rutinos lettem a pedálozásban, az egyik ragyogó napsütéses reggelen egy raklapnyi pozitív élménnyel megtelve indultam el munkába - biciklivel. Napközben már láttam a Mordor felől érkező sötét felhőket, de bizakodó voltam, hát csak nem könnyezik az ég, mire elindulok a cangával.

Forrás: iStockphoto/Dmytro Gilitukha

HÁT DE, persze, hogy igen.

Mivel a tömegközlekedésen a sofőrök idegbetegek, az utazóközönség pedig szájhúzós lesz egy kétkerekű láttán, úgy döntöttem: mégiscsak hazatekerek. Bámm, ereszt a kerék... Bringaboltba be, gumit megjavít, gyerünk haza, tekerni a hegyekbe. Mire hazaértem, annyira bőrig áztam, mint a reklámban a srác, aki a viharban a teraszon bújt el a barátnője apukája elől. Csak nekem senki nem hozott száraz ruhát és gyógyszert. Némileg felpaprikázott a helyzet, kellemetlen is volt, de utólag visszagondolva rendhagyó élmény maradt ez az életemben. Máig mosolygok rajta.

Egy szó, mint száz, számomra időjárástól és edzőtől függ a sportolás helye.

  • Sokkal jobb napon, friss levegőn mozogni, mint azon morfondírozni, hogy futás közben hány pasi nézi hátulról a fenekemet.
  • Persze a beltéri kondizás is lehet jó, amikor télen beszorulunk a négy fal közé - akkor már érdemes olyan edzéstípust választani, amiben örömünket leljük.
  • Ha pedig a társaság és az edző is jó, teljesen mindegy, hogy hol vagy, hiszen a helyzet a legjobbat fogja kihozni belőled.

Blondie

Nyitókép: iStockphoto

    Ezek is érdekelhetnek