Országok, ahová visszahúz a szív - Dominika, Dél-Afrika, Németország

Előző írásom arról szólt: garantáltan hová nem utazom soha többé, -, és igen nagy vihart kavart. Most elárulom, melyek azok a helyek, ahova utazásaim során többször is visszatértem.

A Paradicsom meghódítása

Amikor Kolombusz 1492-ben Hispaniola szigetén kikötött, ezt mondta:

Ez a legszebb, amit emberi szem valaha is láthatott.

A Dominikai Köztársaság nekem is szerelem volt első és többszöri látásra is. Pálmafák, fehér homokos strandok, napsütés, és mindenekelőtt a nagyon kedves és laza emberek! A felsorolt dolgok nagy része a világ számos helyén megtalálható, de ennyi mosolygós, kedves embert ritkán látni egy helyen!

Forrás: Wéber Krisztina saját fotója

Viszont a pontosság és megbízhatóság nem játszik nagy szerepet az életükben! Ennek megfelelően a "añana" (majd holnap) a legtöbbet használt szó. De láthatóan élvezik az élet minden pillanatát! Imádják a zenét, a táncot, és a helybeliek arcán a szegénység ellenére mindig fékezhetetlen életkedv látható!

Bejártuk a szigetet széltében hosszában, és néha útbaigazítást kértünk a helyiektől. Az út mellett ácsorgó öt ember legalább hat különböző irányba mutatott... Imádtam tuk-tukkal vagy helyi busszal beutazni a közeli pueblókat és városokat.

Az emberek elképesztően tiszták és ápoltak. Sokszor rá is csodálkoztam erre. Azóta is azon gondolkodom: a vidám színekre festett kis faházacskáikból - aminek deszkái között átjár a szél -, hogyan tudnak ilyen makulátlan, keményre vasalt ingekben megjelenni?

Forrás: Wéber Krisztina saját fotója

Nagy örömünkre, az általunk bérelt ház kertésze meghívott bennünket vasárnapi ebédre. Hihetetlen élmény volt számunkra, hogy láthattuk a puebló igazi életét! Olyan vendéglátásban volt részünk, hogy a meghatottságtól szem nem maradt szárazon!

Forrás: Wéber Krisztina saját fotója

Amikor pedig vendéglátónk, Dino, a feleségével bemutatót tartott nekünk merengue-ből és bachatából, egyszerűen elolvadtunk!

"Szavannák, fekete nők, o-ó-ó, Afrika!"

A Dél-afrikai Köztársaság hihetetlenül színes és gyönyörű ország: szívélyes és őszinte vendégszerető emberekkel. Minden van itt, mi szem szájnak ingere: csodálatos természet, lenyűgöző állatvilág, sokszínű kultúra. És számtalan lehetőség, hogy izgalmas kalandokat éljen át az egyszeri utazó!

Forrás: Wéber Krisztina saját fotója

Először a szubtrópusi Durbankörnyékét és a zuluk földjét jártuk be, ahol vadállatok nyomába szegődtünk. Az öt nagyvad (elefánt, orrszarvú, kafferbivaly, oroszlán és leopárd) mellett láthattunk kedvesen, csoportokban pihenő zebrákat és csodálatosan érdekes madarak tucatjait.

A mediterrán Fokváros, a Jóreménység fok és a környező borvidék megint teljesen más világ. Elmondhatatlan élmény volt kiülni bérelt házunk teraszára! Hosszú percekig csak meresztgettük a szemünket, mondván, az káprázik!

Forrás: Wéber Krisztina saját fotója

Egyre csak azt ismételgettük:

Nem hisszük el, hogy ilyen gyönyörűséges csücske létezzen a világnak!

A Dél-afrikaiak nagyon büszkék országukra és sokrétű kultúrájukra. Mindenhol nagyon nyitottan, kedvesen fogadják az utazókat, legyen az a zulu kunyhó vagy a borvidék egyik borospincéje! Mindenki nagyon örül, ha látja rajtad, hogy kíváncsi vagy, és boldogan mutat meg neked valami igazi Dél-afrikai érdekességet!

Forrás: Wéber Krisztina saját fotója

Edelweiss, Edelweiss...

A harmadik nagy kedvencem nem más, mint Németország. Nagyon nagy területét bejártam már, számos nagy városában voltam, de kisvárosainak bája az, ami igazán lenyűgöz. No, meg a hihetetlenül romantikus Fekete-erdő és Bajorország!

Forrás: Wéber Krisztina saját fotója

Ide mindig visszavágyom, és számtalanszor vissza is megyek. München pedig külön megér egy misét. 

Az Alpok szinte érintetlen világa, a Fekete-erdő kies tájai, a történelmi helységek gondozottsága igencsak csalogatóak. Patyolattisztaság, rend és nyugalom mindenhol. No, ez persze nem azt jelenti, hogy álmos unalom honolna itt! A németek nagyon is élvezik az életet: az éttermek, sörkertek, kávéházak mindig tele vannak vendégekkel.

Messze földön híresek nagy népünnepélyeik, amelyekre nem sokáig keresgetnek alkalmat, egyszerűen minden teketóriázás nélkül megszervezik és kész! Kosarakban viszik az ételt, csapolt sör pedig valahogy mindig terem. Nagy örömmel fogadnak mindenkit, és remek beszélgetésekre kerülhet sor a fák árnyékában.

Múzeumokból, koncertekből, színházi előadásokból is van bőven választék, így a kulturális kínálat is hatalmas. Mindenki megtalálhatja a magának legkedvesebb programot.

Forrás: Wéber Krisztina saját fotója

A helyiek nagyon kedvesek és szolgálatkészek. Legtöbbször elég tanácstalanul nézelődni, és máris megkérdezi valaki, segíthet-e? Így történt ez velem is a csodaszép benediktenbeuerni kolostor udvarán, ahol egy dirndlibe öltözött hölgy beszédbe elegyedett velem. Megkérdezte, honnan jöttünk? Amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, még kedvesebben mosolygott, és azonnal ajánlotta a másnapi koncertet, ami, láss csodát: Brahms: Magyar Táncok volt.

Számtalan ilyen kedves gesztussal találkozhatunk. Még egy példa: a Franz Marc múzeumban, Kochelben az ajtónál álló hölgy kérdezte meg, milyen nyelven beszélünk? Válaszunkra azonnal, nagy lelkesen mondta: Két Moholy festmény is található a múzeumban!

Ezek a sorok persze csak villanások tapasztalásainkból, jól éreztük magunkat! Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ezekbe az országokba újra és újra visszavágyunk, visszajárunk.

Forrás: Wéber Krisztina saját fotója

Kívánom mindenkinek, legyen lehetősége utazni -, hogy megtalálja a szívének legkedvesebb helyeket!

Nyitókép: iStockphoto

Ezek is érdekelhetnek